Isaszeg. Itt most járódnak a lovak,
puska dörren, hullnak vezényszavak,
és márciusi ifjak szózata zeng.
El a királyt! Szabadság! Nép!- a jelszó
csatára hívó kürt alarmja felett.
Huszár, nemzetőr kardoz, derekas nők
tapsikolnak csatának; felmenők,
falu fogadta régi hagyomány,
hogy zöld mező szélén, szoborhegyen
múltat idéznek szabadságharc nyomán.
De nem éleszt fel múlt dicsőséget
sem ez, sem dolgok átkeresztelése…
Pártos népnek vérzivatar sem elég
eszmék harca, hatalmi csaták ellen
tudását pallérozni legelébb.
S tisztázatlan fogalmak erdejében
botorkáló nép bízhat-e erejében?
Összeugrasztott rétegek között
kor, származás, faj válhat újra bűnné,
s élesen látó lehet üldözött!
De százszor unt frázisba siketültnek
ereiben hűlt vér ismét pezsdülne,
ha áprilisi harsanásban elmék
az alapelvekben végre megegyezve
múltat s jelent őszintén helyre tennék!
Tudunk-e ülni közös asztalhoz még,
távol tartva, ki magának kapar?
Vagy régi dicsőségünk is csak emlék,
melyhez ismét nem növünk fel soha,
s végsorsunk gyűlölet, anarchia?
14 hozzászólás
Irénke!…Szenvedéllyel fűtött soraidhoz gratulálok!…
Nagyon-nagyon jó és hiteles…
Szeretettel: Lyza
Drága Lyza, nagyon örülök hozzászólásodnak.
Hogy a csudába ne volna szenvedélyes…? Igen komoly dolgokról fejtem ki a versben a véleményemet, ahogy ezt mindhárman, Szusival és Ágival is látjátok.
Tudod, :"vagy forró, vagy hideg, de sose langyos…"
Langyosan nem érdemes.
Köszönöm soraidat!:))
Én inkább erős aggodalmat érzek ki ezekből a sorokból, amire minden ok meg is van.
Szusi, Te mindig fején találod a szöget.
Nagyon szeretem Benned, ahogy a dolgoknak pillanat alatt megfogod a lényegét, még ha rejtettebb is az értelmük.
Ez egy remek adottság!
Nagyon köszönöm, hogy rendületlenül olvasol!:)))
Kedves Irén!
Dühös és kemény vers.Elgondolkodtató.Remélem végsorsunk nem a gyűlölet és anarchia.
Bár azon sem lepődnék meg, ha így lenne.
Ágikám, én is félek ettől.
De bizakodom is. Optimizmusom rendületlen, mert már annyira a béka s…e alatt vagyunk minden tekintetben, hogy innen csak fölfelé…
🙁
Köszönöm szavaidat!
Nagyon erős alkotás, kemény megfogalmazással, ízes, költői nyelven!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Kedves Zsolt!
Nagyon köszönöm, örülök, ha tetszett!:))))
Persze, hogy kemény a vers, bár hatásában nem hiszek, de hát a költészet mindig is szélmalomharc volt (a társadalmi problémák javításában). Sok minden együttállása kellett ahhoz, hogy észre térítsen, szemeket nyisson fel, stb.
Hol van már az Adyk, Petőfik, JA. kora? Ma párezer ember olvas csak verset… mondják, és igaz lehet.
Jó kis hazafias szellemű vers! Ilyet ritkán olvasni manapság!
Gratulálok!
szeretettel-panka
Kedves Panka, nagyon örülök soraidnak! Köszönöm az olvasást!
Látom hű látogató vagy Te is az Isaszegi csatákon… 🙂
Jó kis írás!
Szeretettel olvastam: Zuzmara
Kedves Zuzmara!
Nem kell messzire mennem…
Köszönöm, hogy olvastad és írtál!
Kedves Irén!
Április 6.-án én is ott voltam a Szobor hegyen. 🙂
Jól írtad le a csata eljátszását! Talán aki még soha nem látta, az is el tudja képzelni.
Nagyon komoly dolgok jutottak róla az eszedbe. Hát gyűlölet az van, meg anarchia is…
Amíg nem lesz változás a felelősség nélküli országlásban, addig szerintem nincsen esély arra, hogy távol tarthassuk azokat, akik maguknak kaparnak.
Judit
Kedves Judit, köszönöm, hogy elolvastad merengő versemet.
A helyszínen elgondolkodik az ember: itt le a királlyal! a jelszó, a való világban meg a politikusok királyt akarnának… még jó, hogy csak némelyik. Hová lettek a forradalmi hagyományok; a 48-as érzés; az aradi tizenhármak miért haltak akasztófán, vagy lelőve?
Ezért harcoltak…?
A Habsburgok otthon nem kellenek. Itt ma meg ők a királyok…?
És még ha csak ez lenne…