Neked csak retro a metró,
akár ezerkilencszázhetven,
mikor még más volt a tempó,
én meg éppen ötéves lettem.
Neked csak retro a farmer
nagykockás, férfi flanelinggel,
odakint épp Jimmy Carter,
itthon meg Geszti volt a rapper.
Te nem tudod, mi a limó,
a popperek, vagy a moncsicsi,
a répanadrág, a yoyo,
a dollárbolt és az Ecseri.
Neked csak retro a kocka,
de én azt bűvöltem napestig,
mintha kötelező volna.
S közben üvöltött a bakelit.
Neked retro – nekem emlék
a híres nyolcvanas évek.
Neked őskor – nekem nemrég.
Neked retro – nekem az élet.
6 hozzászólás
Milyen jó visszaemlékezni a gyermekkorunkra. Emlékszem erre a korszakra én is. Számomra sem “retro”, amiről írsz. Nagyon jó vers, gratulálok: Colhicum
Köszönöm! 🙂
Van köztünk 10 év, de nekem is dollárboltból vették az első Barbie babát, és a gimiben le se rohadt rólam a flaneling. 🙂 Imádtam a limót nyalogatni, volt egy világítós yoyom (300 éves már a yoyo…) és még ma is pörgetem a régi bakeliteket. Versed remekül visszaidézi ezeket az időket, akár retro, akár nem. 🙂 Élmény volt olvasni, köszönöm. 🙂
Poppy
U.i.: Ráadásul a rímelése is remek.
Szia, Poppy 🙂 Örülök, hogy ennyire tetszett, köszönöm! 🙂
Szia! Újra itt vagyok! És hogy változik a világ! 🙂 Újra divat a farmer-flaneling kombó és a bűvöskocka! Juhé! 🙂
Poppy
Azaz nem változik semmi :))) Köszi, hogy jöttél, Poppy 🙂