Búcsút intünk egy szakasznak
Odadobva mind, mi volt;
Lelkét tépve a ravasznak
Dalolunk – kavarva port:
Oldalajtón messzefutva
Gágogjuk a múlt ködét-
SZeretnénk azt mind letudva
Üdvözülni. Szerteszét
Lóg száz ágról száz emlékünk:
Elfelejtett vágyaink,
Támaszaink. Miben létünk
Értelmetlen szárnyain
Súlyos tettek mázsás súlya
Nehezék és propeller:
Angyal harsonáját fújja s
Pokol tüze megperzsel…
Okosan dönts! Maradj igaz!
Táltosként adj hitet s vigaszt!