Buzgárok csiklandják vörös szörny derekát.
Felébred, körülnéz és megrázza magát.
Papírként repedez betongát kerete,
iszap sóvár szeme céloz a völgyre le.
Koszorú szétfeszül, megnyílik egy sarka,
börtönét rontó rém zúdul a falvakra.
Két méter magasan áradó rettenet
elsöpör, letarol házakat, kerteket,
nyomában pusztulás; elsodort tetemek,
megvakult állatok, elégett emberek.
S még nem elég, még tovább! Irgalom senkinek!
Húsodba mar bele, folyókat mérgez meg.
S vére ha elfolyik, sem csökken ártalma,
levegőben mérgez kiszáradó pora…
Ki szülte világra? Ki felel mindezért,
Hogy lét sokasága ily szörnyű véget ért,
Hogy földönfutó lett emberek tömege,
S holnapját, biztonságát, mindenét vesztette?
Harácsolás bűne, és nemtörődömség?
Cinikus félrenézés, felelőtlenség?
Természet… megkapta az újabb pofont,
Sebét nyalogatva vérkönnyeket ont…
15 hozzászólás
Jogos felháborodásodnak plasztikusan adtál hangot. A vers – szomorú aktualitása mellet is – tetszett.Remekül megfogalmaztad.
Nagyon szomorú dolgot jelenítettél meg! A szavak önmagukért beszélnek!
Gratula!
Köszönöm szépen, kedves Fél-X!
A két utolsó sor nagyon ütős!
Kedves Zsanett! Köszönöm, hogy olvastad. Igen, felháborodtam. Már nem tudok minden mellett szótlanul elmenni, annyi visszás dolgot láttam és hallottam életem során. Hogy mást ne mondjak: hogy lehet magasabbra építeni egy tározót, mint a környező falvak szintje??? Ehhez nem kell mérnöknek lenni…
Kedves Szusi, örülök, hogy itt jártál!
Kedves Irén!
Ha szabad ilyen szörnyűségről írt versre azt megjegyezni, hogy gyönyörűen megfogalmaztad a gondolataidat, akkor én ezt ki merem jelenteni. De egyetértek a rettenetes tartalmával. Én is azt mondtam valakinek (de az illető leintett) hogy lehet fordítva építeni-építkezni; a házak nem omlanának rá arra szörnyű mocsokra, ami most elöntötte az emberek otthonát, egy-egy élet alatt megszerzett vagyonkáját, családok birodalmát… Most is hallom, hogy újabb áldozatok vannak. Ilyen "szeméttárolók"-nak a "biztonságát" ki ellenőrzi? Az illető most hogy érezheti magát?
Újságba kellene elküldeni a versedet, hogy sokan elolvassák!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata! Nagyon örülök, hogy versem formája, kifejezésmódja tetszett. A gondolati lényegében amúgy is egyetértünk. Nem értem, miért intettek le, az eset sajnos fehéren-feketén megmutatta, hogy a folyadék csak lefele tud folyni. Alapvető fizika, mégsem figyeltek rá. Nem értünk mi sok mindent…
Köszönöm a pontokat!
Kedves Irén!
Szörnyű az aktualitása versednek, amit gyönyörűen fogalmaztál meg! Nagy tehetséged van a szívek eléréséhez, mert az enyémet elérte! "Átkozott e világ szörnyű söpredéke, az igaznak benne nincsen menedéke. Könny hull e földön mindenhol, ha lenne, ez lenne a pokol."
Kedves Zoltán! Örülök, hogy tetszett, de nekem is az a részlet, amit küldtél! 🙂
Köszönöm!
Nagyon igaz, szép sorok!
És akik tehetnek róla mélyen hallgatnak…
Gratulálok, Judit
Köszönöm a pontokat, kedves Judit!
Szépen összefoglaltad.
Grat.
Kedves Irén!
Érdekes élmény volt olvasnom ezt a versedet (egy napot eltöltöttem a helyszínen, a katasztrófa után; a helyreállítási munkálatokban segédkeztem – azaz vörösiszapot lapátoltam). Ebben a pár sorban benne van egy egész katasztrófa, annak következményeivel együtt, és még a felelősség kérdése is belefért. Tetszik, ahogy megfogalmaztad, az utolsó két sor pedig kifejezetten szíven ütött.
Szeretettel: Marianna
Köszönöm szépen, kedves Marianna.
Most újraolvasva, kicsit másképp írnám meg a verset, de akkor első mérgemben így jött ki belőlem, ahogy az iszap a tárolóból…De a lényeg benne van, a forma pedig elviseli a kisebb döccenéseket, hiszen felülírja a természeti katasztrófa feletti bánat…
Minden elismerésem, hogy a helyszínen segítettél…!
Szeretettel üdvözöllek!
Irén