(Dichter dichten über Dichter)
Wo treues Wollen, redlich Streben
Und rechten Sinn der Rechte spürt,
Das muss die Seele ihm erheben,
Das hat mich jedes Mal gerührt.
Das Reich des Glaubens ist geendet,
Zerstört die alte Herrlichkeit,
Die Schönheit weinend abgewendet,
So gnadenlos ist unsre Zeit.
O Einfalt gut in frommen Herzen,
Du züchtig schöne Gottesbraut!
Dich schlugen sie mit frechen Scherzen,
Weil dir vor ihrer Klugheit graut.
Wo findst du nun ein Haus, vertrieben,
Wo man dir deine Wunder lässt,
Das treue Tun, das schöne Lieben,
Des Lebens fromm vergnüglich Fest?
Joseph von Eichendorff
A költőknek
(Költők költenek költőkről)
Hol hű akarat, becslő szándék
's józan ész igazat érez,
mindig felemelte a lelkét
az engem folyvást elképeszt.
A hit hatalma ma véget ért
ledöntve ős dicsőséget,
és sírva elfordult a szépség
oly kegyetlen ma az élet.
Tudatlanság jót tesz a szívnek,
te jól nevelt szép Menyasszony,
ütöttek-vertek pimasz rímmel
elmésségük fáraszt nagyon.
Hol találsz egy házra, te senki
hol kis csodáid meghagyják,
hűen tenni, szépet szeretni
's az élet báját, el ne marják?
Fordította Mucsi Antal