Járom utam, nem félek, hiszen soh”se bántanak,
szívemnek kedves e táj, otthon csend, nyugalom vár,
árnyak sem riasztanak, csupán ágak ringanak,
a szomszéd is üdvözöl, és a kapum nyitva már.
Híradástól rettegek, sorra halnak emberek,
eszeveszett barbárok, egymás éltét oltjátok,
a drukkerek hajráznak, süvöltenek fegyverek,
békejobbot nyújtsatok, harcok lángját oltsátok.
6 hozzászólás
De szép! Léleksimogató az első versszak.
A második sajnos aktuális, de a vége optimista kicsengésű.
Nagyon tetszett!
Kiváló versedhez
szeretettel gratulálok kedves Rita!
Szép napokat kívánok erőben, egészségben:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szépen köszönöm az olvasást. Igen, szándékosan alkalmaztam a kontrasztot, hogy érzékeljem milyen, ha béke van, és mit okoz a háború. Szinte hihetetlen, hogy mégis ez utóbbit támogatják, öntik az olajat a tűzre. Persze “némi” érdek meghúzódik a háttérben, de annál borzalmasabb, hogy emberek életét áldozzák be.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Írasod két részböl áll!
Az elsö rész nyugalmat,megelégedést sugall,
míg a második a háború borzalmait hozza
elénk!
Szép lenne,ha az elsö rész mindenhol otthont találna!
Gratulálok!
Szeretettel.sailor
Szép napot!
Kedves Sailor!
Nagyon szépen köszönöm. Igen, jó lenne, de sajnos nem erre tendál a világ. Minden reggel hálát adok a nyugodt éjszakáért és azért, hogy nálunk még béke van, még ha a háború számtalan következménye érint is bennünket. Van fedél a fejünk felett, van mit ennünk, innunk. Be tudjuk fűteni a lakást, ha fázunk, az áramnak köszönhetően működik a világítás, hűtő, bojler, légkondi, internet és kinek-kinek még mi, hiszen oly sok minden hiányzik az életünkből, ha nincs áram. Meg kell tanulnunk örülni annak, amink van, mert mindent elveszíthetünk. Ne akkor értékeljük, ha már nincs.
Szeretettel: Rita 🙂
Mindenkiben vannak gondolatok, érzések. Csodás, ha írásban is megmutatjuk, mint egy terápia.
Írni és érezni emberi dolog – én mindig ezt mondom.
Most egy ilyet olvashattam, köszönöm.
Kedves Renata!
Én köszönöm.
Szeretettel: Rita 🙂