Már mások a telek is, látod?
A friss hó sem úgy ropog, mint rég
Szívedben még érzed a régi lángot,
de bőröd nem érzi kályhád melegét
Mi változott a sodró évek alatt?
Tükröd előtt tenyereddel arcodhoz érsz
Próbálod visszaidézni múltadat,
közben elrettent jövőd, ahová érsz
Füledben ott cseng gyermeki kacajod
A letört jégcsapok ízét is érzed még
Látod magad, ahogy felnyúl érte a karod,
egy roppanás, és tied a szikrázó jég
Játékszer volt csupán apró ujjaid között,
s te úr lehettél a természet csodája felett
Ám ez a régi kép már oly messze költözött,
csak néhány percre megcsalt az emlékezet
A valóság odakinn van. – Az a csonttörő hideg!
A kristálykúpok ott lógnak az ereszed alól,
és te magadban kérdezed: Ugyan, már minek?
De egy gondolat nem hagy, és benned zakatol
Zekét terítesz megfáradt vállaidra – a fagyok ellen
Súlyos nyomokat hagysz magad mögött a hóban
Irány a fészer! Mész elszántan koroddal szemben
Még egyszer nyújtózva letörni egyet…, Na, jól van
Mosoly, tél,
csipkedő szél
Én kortalan!
Igen!
Most
jól érzem magam.
16 hozzászólás
Bizony hiába a sok eltelt év, ha megmaradunk belül gyereknek aki még a fagyban is a meleget látta, mert örülni tudott a jégcsapnak is, minden hátsó gondolat nélkül. Nagyon tetszett a versed. Azonosultam a gondolataival az üzenetével!
Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Köszönöm kedves Panka! Örülök, hogy tetszett és hogy üzenete van számodra. Már megérte megírnom. Barátsággal: ((Zoli
Szia Zoli! 🙂
Ez több hsz lesz, már előre látom. 🙂 A vers gyönyörű, a képek igézőek. Minden megszólal, maga lenne a tökély. Amin megakadtam, az a nyelvtan, ezért teszek néhány javaslatot, de ahhoz ide kell másolnom a versed, bocsi! 🙂 Meglátásaim javítva jelzem neked, így:
"Már mások a telek is, látod?
A friss hó sem úgy ropog, mint rég,
szívedben még érzed a régi lángot,
de bőröd nem érzi kályhád melegét.
Mi változott a sodró évek alatt?
Tükröd előtt tenyereddel arcodhoz érsz,
próbálod visszaidézni múltadat,
közben elrettent jövőd, ahová érsz."
…
…
Füledben ott cseng gyermeki kacajod,
a letört jégcsapok ízét is érzed még…
Látod magad, ahogy felnyúl érte a karod,
egy roppanás, és tied a szikrázó jég.
Játékszer volt csupán apró ujjaid között,
s te úr lehettél a természet csodája felett,
ám ez a régi kép már oly messze költözött,
csak néhány percre megcsalt az emlékezet.
A valóság odakinn van. – Az a csonttörő hideg!
A kristálykúpok ott lógnak az ereszed alól,
és te magadban kérdezed: ugyan, már minek?
De egy gondolat nem hagy, és benned zakatol.
…
…
Zekét terítesz megfáradt vállaidra a fagyok ellen,
súlyos nyomokat hagysz magad mögött a hóban.
Irány a fészer! Mész elszántan koroddal szemben
még egyszer nyújtózva, letörni egyet…, na, jól van…
Mosoly, tél,
csipkedő szél.
Én kortalan!
Igen!
Tetszik amit művelsz. Szerintem tehetséges vagy, szívesen olvaslak. 🙂 Amit az előbb förtelmeskedtem, azért tettem, mert szerintem úgy tökély a vers. Vagy megfogadod, vagy sem. Tiszta szívvel ajánlottam gyönyörű soraidhoz. 🙂
A többit is várom!
Szeretettel: Kankalin
Drága Kankalin!
Amikor megkritizálnak a verseimért, akkor 2 dolog szokott szóba kerülni. Az egyik szinte mindig, a központozás. Sajnos tudom, tisztában vagyok vele, hogy ez örökös probléma nálam. Próbálom fejlesztgetni. A prózáimban már időnként és részben sikerül is. Minden építőjellegű kritikát szívesen fogadok, különösen akkor, ha a hangneme ilyen kedves. Mert véleményt – szerintem – tisztességes hangnemben is el lehet követni.
A legvégét szándékosan hagytad le? Várom válaszod!
Szeretettel
Zoli
🙂 Nem is hagytam le a legvégét! 🙂 Itt van kettővel alattam. 🙂 Ha arra célzol, hogy tetszett-e, azt kell válaszolnom, hogy igen. Formabontó befejezés mély, elgondolkodtató tartalommal és kortalansággal. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
A cime mär megfogott. Én szeretem a jégcsapot. A friss havat gyermekkoromban ettem a keritösröl belekotortam a markomba.
Versed tiszta, ös valoban, mintha kortalan lenne, az érzös is, ami eluralkodott rajtam.
Szeretettel:Selanne
Nagyon köszönöm kedves Selanne! Örömmel láttalak versemnél és örülök, hogy felidézhettem a gyermekkorodat is egy kicsit. Szeretettel ((Zoli
Nem akarlak Ápilyhoz hasonlítani, mert Ő számomra amolyan klasszik-etlon, így nem is teszem.
Csupán annyit írnék, már megin, hogy amikor Téged olvaslak, arra gondolok, hogy a KÖLTÉSZET (nem ragadt be a capslock, félreértés ne essék…), mint olyan, valahol itt kezdődik.
Igen, olvasni foglak, folyamatosan.
Sőt: a kedvenceim közé teszlek, ha egyszer már van ilyen funkció.
Nagyon jó, nagyon értékes, amit Te csinálsz.
Ez van. Viseld méltósággal, és kellő alázattal.Mert az is kell. Szerintem.
Nagyon jól írsz.
javítom:
etalon
megint
siettem a hozzászólással, mert sűrűn kidob a Napvilág, vacak a gépem.
Drága Andrea!
Nagy felelősséget raksz a vállamra.
Köszönöm kitartó figyelmedet és kedves kommentjeidet. Megismétlem, hogy a legnagyobb öröm számomra, hogy rendszeresen ellátogatsz hozzám, a verseimhez.
Szeretettel ((Zoli
Ez csodaszép!!!!!
Egyike vagy kedvenceimnek, /öten vagytok/ várom
újabb gyöngyszemeidet.
Kedves Zsike!
Nagy öröm számomra, hogy ismét itt láthatlak a kommentelőim között. Kitüntető figyelmedet köszönöm.
Szeretettel
((zoli
Kedves Zoli!
Nagyon szép gondolatok! Az idő halad, de telik is, megtelik ilyen látással, bölcsességgel, szépséggel, ami a versedben benne van.
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Össze kell szedjem magam, hogy most jó választ írjak a nagyon kedves hozzászólásodhoz. Annyi mindenben igazad van, és mégis néha csak azt érzem, hogy a gondolatokkal teli fejem nem képes azokat a képeket közvetíteni, amelyeket az agyam lát. Ez olyan, mintha gyönyörűen szeretnék énekelni, de se hangom, se hallásom nem lenne. Remélem, majd egyszer legalább ezeket a gondolataimat meg tudom írni rendesen.
Szeretettel köszönöm figyelmed és biztatásod.
Zoli (: