Ehrgeiz
Ich habe meinen Soldaten aus Blei
Als Kind Verdienstkreuzchen eingeritzt.
Mir selber ging alle Ehre vorbei,
Bis auf zwei Orden, die jeder besitzt.
Und ich pfeife durchaus nicht auf Ehre.
Im Gegenteil. Mein Ideal wäre,
Dass man nach meinem Tod (grano salis)
Ein Gässchen nach mir benennt, ein ganz schmales
Und krummes Gässchen, mit niedrigen Türchen,
Mit steilen Treppchen und feilen Hürchen,
Mit Schatten und schiefen Fensterluken.
Dort würde ich spuken.
___________________________________________
Becsvágy
Mint gyermek, karcoltam kitüntetést
A melletekre, ólomkatonák,
De én alig kaptam elismerést,
Csak azt, mit más is… két medáliát.
Mégsem füttyentek megtiszteltetésre.
Fordítva éppen! Mit megadnék érte,
Hogy halálom után (csak viccelek…)
Egy utcácskát rólam nevezzenek!
Egy keskeny, görbe utcácskára vágyok,
Hol kiskapukban alkudoznak lányok,
Árnyak mozognak ablakok mögött,
S én pénztelen a sarkon köpködök…
2 hozzászólás
Kedves mandolinos!
Amennyire szerény némettudásommal meg tudom ítélni, ügyes kis fordítás; kivételesen a német-eredetiben is látok szépséget. – ez a nyelvvel kapcsolatos hadilábon állásom miatt meglepő :)) –. Különösen az utolsó versszak tetszik nekem a fordításodból.
Balázs
Szia mandolinos! 🙂
Olvasgatok mindenfelé, itt is. A német nyelvet nem tanultam bizonyos előítéleteim miatt, viszont láttam a nyers fordítást.
Záró szakaszod koronázza a verset, bármilyen nyelven is szólalt meg előzőleg.
Nagyon tetszett! 🙂
Szeretettel: Kankalin