Joggeli söll ga Birli schüttle
Es schickt dr Herr dr Joggeli us
er söll go Birli schüttle.
Joggeli wott nid Birli schüttle,
d' Birli wei nid falle.
Do schickt de Meischter s Hündli us,
es söll de Joggeli bisse.
Hündli wott nid Joggeli bisse,
Joggeli wott nid Birli schüttle,
Birli wei nid falle.
Do schickt de Meischter s Chnebeli us,
es söll go s Hündli haue.
Chnebeli wott nid Hündli haue,
Hündli wott nid Joggeli bisse,
Joggeli wott nid Birli schüttle,
Birli wei nid falle.
Do schickt de Meischter s Fürli us,
es söll go s Chnebeli brönne.
Fürli wott nid Chnebeli brönne,
Chnebeli wott nid Hündli haue,
Hündli wott nid Joggeli bisse
Joggeli wott nid Birli schüttle,
Birli wei nid falle.
Do schickt de Meischter s Wässerli us,
es söll go s Fürli lösche. 7
Wässerli wott nid Fürli lösche,
Fürli wott nid Chnebeli brönne,
Chnebeli wott nid Hündli haue,
Hündli wott nid Joggeli bisse,
Joggeli wott nid Birli schüttle,
Birli wei nid falle.
Do schickt de Meischter s Chälbli us,
es söll go s Wässerli sufe.
Chälbli wott nid Wässerli sufe,
Wässerli wott nid Fürli lösche,
Fürli wott nid Chnebeli brönne,
Chnebeli wott nid Hündli haue,
Hündli wott nid Joggeli bisse,
Joggeli wott nid Birli schüttle,
Birli wei nid falle.
Do schickt de Meischter de Metzger us,
er söll go s Chälbli stäche.
Metzger wott nid Chälbli stäche,
Chälbli wott nid Wässerli sufe,
Wässerli wott nid Fürli lösche,
Fürli wott nid Chnebeli brönne,
Chnebeli wott nid Hündli haue,
Hündli wott nid Joggeli bisse,
Joggeli wott nid Birli schüttle,
Birli wei nid falle.
Do goht de Meischter sälber us
und foht a räsonniere.
Metzger wott jetz Chälbli stäche,
Chälbli wott jetz Wässerli sufe,
Wässerli wott jetz Fürli lösche,
Fürli wott jetz Chnebeli brönne,
Chnebeli wott jetz Hündli haue,
Hündli wott jetz Joggeli bisse,
Joggeli wott jetz Birli schüttle.
D Birli wei jetz falle.
Wenger, Lisa (1908),
Fajankónak kell körtét rázni
Az Úr küldé Fajankót
körtét rázni a fáról
Fajankó nem rázza a körtét,
körte lóg az ágon.
Mester küldi kiskutyáját,
hogy Fajankót, most megharapja.
Kutya nem harapja Fajankót,
Fajankó nem rázza a körtét,
körte lóg az ágon.
A mester küldi a bunkócskát
hogy kiskutyáját verje meg.
Bunkó nem akar egy kutyát verni,
Kutya nem harapja Fajankót,
Fajankó nem rázza a körtét,
körte lóg az ágon.
Mester küldi a tüzecskét,
hogy a bunkót égesse el.
Tűz nem akar bunkót égetni,
Bunkó nem akar egy kutyát verni,
Kutya nem harapja Fajankót,
Fajankó nem rázza a körtét,
körte lóg az ágon.
A mester küldi a vizecskét,
hogy a tüzet oltsa el.
Víz nem akar tüzet oltani,
Tűz nem akar bunkót égetni,
Bunkó nem akar egy kutyát verni,
Kutya nem harapja Fajankót,
Fajankó nem rázza a körtét,
körte lóg az ágon.
Mester küld most egy borjúcskát,
hogy azt a vizet igya meg.
Borjú nem akar vizet inni,
Víz nem akar tüzet oltani,
Tűz nem akar bunkót égetni,
Bunkó nem akar egy kutyát verni,
Kutya nem harapja Fajankót,
Fajankó nem rázza a körtét,
körte lóg az ágon.
A mester kiküld most egy hentest,
a kis borjút szúrja le.
Hentes nem tud borjút ölni,
Borjú nem akar vizet inni,
Víz nem akar tüzet oltani,
Tűz nem akar bunkót égetni,
Bunkó nem akar egy kutyát verni,
Kutya nem harapja Fajankót,
Fajankó nem rázza a körtét,
körte lóg az ágon.
Most a mester kimegy maga
és elkezd ott ordibálni.
Hentes, most ő borjút szúrna,
A borjú, most ő vizet inna,
Víz, most gyorsan tüzet oltana,
Tűz most a bunkót elégetné,
Bunkó is már a kutyát is verné,
Kutya Fajankóba harapna,
Fajankó régen körtét rázna.
Körték most lehullnak.
Egy régi, de még ma is szívessen mondott gyerekvers
6 hozzászólás
Aranyos nagyon! Ismertem én is, csak másként…:))))
Ügyes vagy Toni!…Nem könnyű fordítani… Elismerésem!
puszi: Lyza
Kedves Lyza!
Igazad van nem volt könnyű, de egy egyedül álló kihívás volt. Hat-nyolc szótagban leírni azt aminek a svájciak az ő beszédjükben felit elherapják, lenyelik, és a berniek még többet nyelnek a szavakbol, mint itt aargauban, vagy ahol én harminc évig éltem Zürichben.
De akartam valamit leforditani, amit kevesen forditanak le. Wenger Lisa ezt egy gyerkkönyvben irta le először, de a vers visszamegy egésszen az 1600 évekre.
Örülök, hogy tetszett, mert akkor nem hiába, törtem puhára a fejemet, de mégsem találtam egy teljessen, a számomra is megfelelöbb nevet Joggelinak. Ugyanis itt Joggelinak hivják azokat, akiket mondjuk úgy: Tovább lehet lükni, mint köldeni.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Én is ismerem még óvodás koromból a Nagyapó és répa verset, csak az éppen az egymás segítésétől szól. Ez pedig, a mai kor egyik jellemzője, amikor éppen senkinek sincs kedve dolgozni… mindenki mástól várja a megoldást. Azt is mondhatnám, 6-an támasszák a lapátot, és várják hátha magától megmozdul, vagy megmozdítja egy hetedik. :)))
Sikerült visszadnod a vers alapvetően humoros hangulatát, és tanulságát is, hűen. (amennyire meg tudom ítélni csekély nyelvtudásommal)
Na most megyek körtét rázni… végülis valakinek meg kell csinálnia! :))
Ölellek és gratulálok!
pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Valahogy a könnyű sohesem vonzott, megtanitott az élet, ha a nehezét előre megteszed, a többi már csak játék. Ahol pedig egy férfinak a játék szó a fejébe szál, és ha valamit annak vesz, akkor kitör belőle at "örök"gyerek, és akko, még öreg korában is szívessen játszik. Éppen úgy mint az élet. Ha játéknak veszed akkor könnyű, ha komolyra akkor belehalsz.
Igaz a játékba is bele lehet halni, csak nem fáj annyira. De vicc nélkül, egy gyerekvers akkor jó, és van értelme, ha játszva tanitja meg valamire a gyerekeket. Sokan nem veszik őket komolyan, az eredményét látjul a generációk problémáiban. Tudod a körtefát még érdemes rázni, De ahogy a nóta mondja: Megrázza a meggyet, te meg babám szedjed, azt hiszem ott kevés szedni való van a földön…gondolom a megynél…
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Egy régi mese, egy szép új verses köntösben…
Kedves Tóni, gratulálok a fordításhoz!
Üdv, Judit
Kedves Judit!
Gondoltam talán a magyar gyerekek is örömet találnak ebben a kis, de nagyon régi gyerek versben. Én nem elkékszem egyetlen egy gyerek versre sem. A későbbi időkböl egy verset nem feledtem el soha, és nem is fogok, talán azért mert minden évben, hazafelé a hosszú úton mindig eszembe jutott, hogy mennyi tervem füstbe ment itt kinn, és akkor mindig elmondomtam, még édeanyám élt őrá gondolva, most már pedig csak úgy magamnak, talán már csak szokásbol is:
Egész úton — hazafelé —
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?
És most, most már néha talán csak szokásbol megyek haza, keresve valamit, amit már régen tudom, hogy nincs.
Örülök, hogy olvastál, és
üdv Tóni