Über allen Gipfeln
Ist Ruh,
In allen Wipfeln
Spürest du
Kaum einen Hauch;
Die Vögelein schweigen im Walde.
Warte nur, balde
Ruhest du auch.
Csavargó esti éneke
Motoz a csúcsokon
a csend,
árnyas lombokon
szél dereng.
Alszik a táj.
Madár se jár. Micsoda béke!
Lelked is végre
hazatalál.
7 hozzászólás
Nagyon jó! Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Németül nem tudok… aki tud, majd tudja, milyen a fordítás… magyarul tetszett…
Goethe nem csavargóról, hanem vándorról írt. „Szíved reménye: hazatalálj!” befejezésed nem kelti bennem az eredeti által sugallt kikerülhetetlen és hamarosan bekövetkező elmúlás végtelen szomorúságát.
A német szöveg hibás. Az utolsóelőtti sor helyesen:
Warte nur, balde
Kedves antonius!
Köszönöm az értékes észrevételeket, talán sikerült azokhoz mérten kijavítanom a fordítást, ami persze még nem végleges, folyamatosan dolgozom rajta.
Szeretettel: István
Így már sokkal jobb. A befejezése telitalálat, egyszerre utal az életben való megnyugvásra és a halálra. Ahogy Goethe is. A legtöbb fordítás ezt a kettősséget, ezt a sejtelmességet nem tudta érzékeltetni. A címadást is jónak érzem: a csavargó ma olyasmi, mint Goethe korában a vándor. Egy helyen javítanék csak: a motoz – lombos rímpár nem a legszerencsésebb, főleg az eredeti tiszta rímei után.
Rendben, Balázs: átírtam.
Köszi!
Ebbe már nem tudok belekötni.
Jó lett.