Sok gondom közt
Sok gondom közt veled vesződöm,
bóbiskós szántón mérgelődöm
s harmatos, dobogó dombokon
szememre húzom a kalapom.
Hosszúkat lépek s keserülvén
legelgető borjak közt ülvén
orrocskájuk is téged idéz
s rózsás csülkökkel szivembe lépsz.
Zsákom rádobom a bokorra,
bottal ütök a virágokra,
ordítok, ha szól a billegő,
a folyóig szenved a mező.
Ha kerülsz, ne kerülj el messze,
köténykéd lennék, ne tépj össze,
dalocskád lennék, ne hallgass el,
kenyérkéd leszek, ne taposs el.
***
József Attila: 1905 -1937
Zwischen vielen Sorgen
Bei vielen Sorgen streite mit dir
an dösende Feld, ärgere mich,
und auf taufrischen, sanften Lauben,
ziehe mir den Hut über die Augen.
Verbittert laufe auf dir Feldern
sitze zwischen grasenden Kälbern,
die Näschen erinnern mich an dich,
wie mit rosigen Knöcheln an Herz Tritts.
Ich warf meinen Sack auf das Gebüsch,
schlage mit Stock auf die Blumen hübsch,
schreie laut, wenn der Schwenker ertönt,
das Feld leidet bis zum Fluss verpönt.
Wenn du mich meidest, meide weit nicht
wär’ deine Schürze, zerreiss mich nicht
wär’ ich dein Lied sein, höre mich nicht,
wird’ ich dein Brot sein, zertrat mich nicht.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
2 hozzászólás
“dalocskád lennék, ne hallgass el,
kenyérkéd leszek, ne taposs el.”
Meghatóan szép szavak.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönom Rita az olvasásodat…üdv Tóni…