A Tiszához
Te vagy szívemnek legrégibb szerelme,
Szép, szőke tündér, édesbús Tiszánk,
Hányszor álltam partodnál énekelve,
Míg benned ringott a magyar világ,
A csillogó ég és a szőke fűzfák,
A fűzfán varjú, felleg az egen.
Nem hiányzik-e néked egy letűnt láng,
Egy kihúnyt nap, az én tekintetem?
Juhász Gyula: 1883 – 1937
Zur Theiss
Du bist die Liebe meines Herzens schon lang
blonde Fee, unsere bittersüss’ Theiss,
wie oft stand ich an deinem Ufer und sang,
bis dich die ungarische Welt zerreiss,
der glitzernde Himmel ‘d die blonden Weiden,
an Weiden, Krähen, Wolken am Himmel.
Vermisst du nicht die erloschenen Flammen
und Leichentücher die Augenwimper?
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
2 hozzászólás
“Nem hiányzik-e néked egy letűnt láng,
Egy kihúnyt nap, az én tekintetem?”
A Tiszának biztosan nem, de érdekes gondolat. Szeretnénk azt hinni, hogy hiányzunk valakinek, valaminek. Jó érzés szeretve lenni.
Szeretettel: Rita 🙂
Igen, sokan felteszik maguknak a kérdést: Ki szeret még engem, de nagyon kevesen: Kit szeretek én, égy egyáltalán van e valaki akit még szeretek…üdv Tóni…