Juhász Gyula: Tájkép / Landschaftsbild

Tájkép

Dermedten állnak a halotti csendben
Fekete nyárfák fülledt ég alatt.
A csillagok szeme szikrázva rebben,
A Tisza mély opálja hallgatag.

Valami titkot súg a végtelenség
S a nyárfasorban tikkadt vágy zokog,
Az életem oly szép s bús, mint egy emlék:
A hangod bársonyára gondolok.

Juhász Gyula: 1883 -1937

Landschaftsbild

Stehen wie erstarrt in der Totenstille
Schwarzpappeln unter dem schwülen Himmel.
Bei Sternauge flattert die Pupille
bei Theiss Opal schweigende Gewimmel.

Die Unendlichkeit flüstert ein Geheimnis
‘d, die Sehnsucht in der Pappelreihe schluchzt
in meinen Leben das schönste Ereignis:
Deine Samtstimme ist der Himmelwucht.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni