Mint ismerős és rég vágyott bódulat,
úgy hullt lelkemre idén is az ünnep.
Megbocsátva sok hétköznapi bűnnek
kábán ácsorgok a gyertyafény alatt.
Ez valami furcsa, gyönyörű "másnap",
mikor az örömtől vagyok részeg,
a levegő mámoros, ajkam hebeg,
fejemben kis harangokat ráznak.
S oly jó ez a karácsonyi szédület.
Kilopja belőlem az év gondjait,
dacos haragot s a sértettségeket,
s minden bajt, bánatot, könnyet eltemet.
A szeretet bennem becsípett kicsit,
s tán ki sem józanodik már, meglehet.
11 hozzászólás
Ettől becsípni nem is olyan rossz.:) Nagyon jó vers, mint mindig!
Jó is ez! Öröm volt olvasni, igazi karácsonyi bódulat!:) Gratulálok!:)
Kedves Colhicum, Sleepwell, mindkettőtöknek nagyon köszönöm 🙂
Nem lehet, nem szabad ezt a verset elemezgetni. Valami hihetetlen jó. Kedvenceimet néha átnézem, így akadtam ide. Neti, nem tudok mit mondani.. ne "józanodj" ki soha…
aLéb
:))) Köszönöm, kedves aLéb, igyekezni fogok 🙂
Épp jókor találtam rá erre a versre, pont aktuális. 🙂 Dícsérni nem dícsérem, mert minek. 🙂 Úgyis tudod, hogy te vagy az egyik kedvencem!
Üdv,
Poppy
Nagyon aranyos vagy, köszönöm :)) Boldog, békés karácsonyt kívánok Neked!!
Puszi: Era
Fantasztikus, elképesztően jó hangulat rímek meg minden. Minek soroljam tovább. Egyszerűen jó a szonetted :))))
Köszönöm 🙂
A karácsonyi ünnepeket újra idevarázsoltad gyönyörű szonetteddel.
Gratulálok: Kat
Klára varázsolta ide, itt is köszönöm neki, és neked is, kedves Kata 🙂