Idegenben lépkedek,
az est sötétedik,
lábaim nagyon fájnak
szívem gyöngélkedik.
Oly zordak itt a hegyek
oly kopár ez a völgy,
oly idegen emberek
egyik sem üdvözöl.
Az utcának nincs vége
és már gonddal kérdem,
hol alszom meg estére
hol hunyom le szemem.
Most lenn a völgyben halkan
az estharang hangja,
az idegenben engem
köszönt egy szép hanggal.
Ezek az öreg hangok
rég ismert dallama,
majdnem olyan mint otthon
a szívem sóhaja.
Fogadóban azt mondja
hol megpihensz ma este,
ő emlékeztet haza
a mennybe terelve.
Fordította Mucsi Antal
Abendglocke
Ich wandre in der Fremde,
Der Abend dunkelt sehr,
Mich schmerzen meine Füße,
Das Herze wird mir schwer.
So finster diese Berge,
So düster dieses Thal,
So fremde diese Menschen,
Sie grüßen kaum einmal.
Die Straße nimmt kein Ende,
Schon frag' ich sorgenvoll,
Wo ich heut‘ Abend ruhen,
Heut Nacht mich bergen soll.
Da plötzlich tönt im Thale
Die Abendglocke fromm,
Und beut mir in der Fremde
Ein freundliches Willkomm.
Es sind die alten Töne,
Es ist der traute Klang,
So ganz wie in der Heimat,
Nun Herze sei nicht bang.
Sie sagt dir von der Herberg,
Wo du heut‘ Abend Rast, —
Sie mahnt dich an die Heimat,
Die du im Himmel hast.
Karl Gerok
3 hozzászólás
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan
Mivel 2015. április 24-i dátummal már föltettem ide a Napvilágra a fenti vers általam készített fordítását, most nem akarom ismételni magam. Ha valaki kíváncsi rá(m), a "mandolinos" listájában megtalálhatja dátum alapján…
Ti-tá-ti-tá-ti-tá-ti,
Ti-tá-ti-tá-ti-tá…
Mert Karl Gerok, ha költött,
E ritmust vágta jól,
Ha így fordítasz verset,
Az sokkal szebben szól…