Kell,hogy süssön rám a nap
mindig kell,hogy lássam az árnyékomat
hogy tudjam, létezem, s élek
hogy küzdjön lelkem a testemmel
kell,hogy mindig essen az eső
mindig kell, hogy lássam a síró felhőt
éreznem kell, hogy értem kesereg
s én felé nyújtom féltő kezem
kell, hogy a végtelen közel legyen
kell, hogy a végtelen fogja a kezem
éreznem kell, a végtelen végest
éreznem kell a végtelen messzeséget.
4 hozzászólás
Alakul ez:-). Ügyeskedjél, csiszolgassad.
Szép napot kívánok:Selanne
„Kell,hogy süssön rám a nap
mindig kell,hogy lássam az árnyékomat”
„kell,hogy mindig essen az eső”
Csodálatos sorok! Igaz, hogy néhány vessző után hiányoznak a szóközök, talán néhány pontocska is hiányzik, (Ha csak nem egyetlen mondatocska a három versszak.) de mindezekért kárpótol a tartalom!
Mindig éreztem, hogy az igazi remekművek felette állnak a hétköznapi értelemnek, külön világot teremtenek, külön éghajlattal, (A nap is süt mindig és az eső is esik állandóan.) külön fizikai törvényekkel.
Megteremtetted azt, ami csak keveseknek sikerül: a zűrzavar összhangját.
Gratulálok. a
Örülök, hogy egy tökéletes költö kritikáját olvashatom, igérem tanulok majd belöle
Kedves magamnak!
Lehet, hogy azért tetszik, mert nem értek a versekhez? Nem tudom. Nem tűnik zűrzavarosnak.
Nem tökéletes? Lehet. Például a 4. sor mintha nem lenne az igazi.
Szerintem összességében mégis jó.
Üdv: kerepke