A kert alatt az ördögök
topogva rostokolnak,
az ég cikázva mennydörög,
ki tudja, lesz-e holnap,
terítve szürke fellegét,
a vég közelg ez órán,
előle balga büszkeség
remegve futna, gyáván.
Lecsap reá a bősz vihar
kevély hitét legyűrve,
az ördögök viszik hamar
a síri, mély gödörbe,
az ellopott forintjait
a szélvihar sodorja,
üres kezébe kapja mind,
ki szenvedett alatta.
Be kár, csupáncsak álom ez,
ma már ilyen vihar nincs,
mi volt, örökre elveszett,
magánra vált a közkincs,
szavad, ha néha hallatod,
megostoroznak érte,
vezére-féltve perbe fog
maroknyi söpredéke.
6 hozzászólás
Egy “helyzetjelentés” irodalmi szinten versbe foglalva…Üdv Tóni…
Kedves Imre! A remény ne vesszen el! Üdvözlettel. santiago
Úgy bizony, kedves santiago.
Kedves Tóni, olyasmi…
Köszönöm, hogy olvastad.
Az igen! Először a formáról: nagyon bejön ez a 8-7 váltású sorpár a kiváló keresztrímekkel; a gyorsan pattanó, páratlan sorok négyes jambusainak és a páros sorok negyedfeles jambusainak megtörő ritmikája nagyon sodor. …és a tartalom, a szöveg mégis beleáll, meg tud fogni, el tud gondolkodtatni, mert remekül aktualizál. A “székvihar” megállított, belegyanítottam egy elütést, de igazán simán tudom értelmezni metafora-ként is. A másik apró észrevételem a “vezére féltve” ott nekem egy kötőjel hiányzik, mert a “vezérét féltve” került érzésem szerint formai megfontolásból némi, hozzáteszem, szép költői átalakítsára. Minden szempontból élmény volt, nagy örömmel olvastalak.
aLéb
Kedves aLéb!
Köszönöm a figyelmes, elemző véleményedet. A székvihar valóban elírás. A vezére-féltve észrevételed is ül. Mindkettőt javítom.
Barátsággal, Imre