Újra sajdul bennem a régen elvesztett múlt,
bomlik a cérna az elvarrott sebeken,
közeli a távol, s mi akkor, ott porba hullt,
kóborol szívemen, mint szél a tereken.
Lehetnél ma sziget, mit nem jelez a térkép,
s a koordinátákat csak én ismerem…
s ha két csavargó álom egyszer összeér még,
gyöngykagylót mos a víz csillogó köveken.
Pihen most a vágyam, hisz nem repíti semmi,
szunnyad a fotelban mellettem csendesen,
talán sorsom tudja, hogy mit kell vele tenni,
s az eltakart végtelent egyszer meglelem.
Megszólal majd a csend, és mozdulnak a percek,
visszakaparintom az elveszett időt,
elnyűtt fájdalmaim is új ruhákat vesznek,
s velem színesítheted tovább a jövőt…
12 hozzászólás
Szép Ica ez a csavargó álom. Természetesen így, hogy van még benne olyan jövő amely beteljesedhet.
Szeretettel:Marietta
Szia Marietta!
Mint tudjuk, a múlt emléknek jó, a jelen a miénk, a jövőt pedig ajándékba kapjuk. Persze néha szeretnénk vissza a múltat, megélni a jelent, és előre megkapni a jövő ajándékát. 🙂
Ölellek: Ica 🙂
pipacs, úgy vettem ki, hogy jó lenne találkozni azzal a másik "csavargó álommal"….ha létezik…
Nagyon szépen írtad meg.
Tudod Szusi, rengeteg álom csavarog… :)))
Ölellek: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Amikor először olvastam Lévai Katalin idézetét, nem tudtam mire gondolt amikor azt írta:
mikor azt írta:
"Nem tudhatod, mit érez a nő, amikor rájön, hogy senki nem szereti igazán, és csak akkor él, amikor lecsukja a szemét, és álmodik. Az álmok még mindig biztosan állnak."
…azt hiszem, mostmár tudom…
Valóban egy nagyon szép, és őszinte vers…
üdv. Tóni
Kedves Tóni!
Azt hiszem megfejtetted a szavaim mögötti valóságot. Örülök, hogy értetted.
Köszönettel ölellek: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Amikor nem csak a szemeiddel olvasol, akkor látos azt is, ami a versben nincs leírva. A szemek azok a legnagyobb csalók, de mégis ragaszkodünk, hozzájuk, mert a természet szépségei ritkán csalnak. Már Jókai Mór is leírta:
"Az egymásba néző szemek beszédében megértett kérdések és feleletek cserélődnek: vers az; a legszebb költemény: rím nélkül, asszonánc nélkül, metrum nélkül."
üdv Tóni
Kedves Tóni!
A szavak mögötti ember, mindig felismerhető azok számára, akik képesek meglátni őt, és észreveszik hogy ott rejtőzik, minden szóban, képben. Aki ír, az előbb-utóbb nyitott könyv lehet, az ilyen olvasók előtt.
Most küld Neked egy nagy puszit a homlokodra, egy tiszaparti lány, az ölelésével együtt. 🙂
Drága Ilona!
Gyönyörűen megírt óhaj!!!
Szeretettel olvastam. Tünde
Kedves Tünde!
Ha feladná az ember, akkor már álmodozni sem merne…
Ölellek: pipacs 🙂
Az emlékek bennünk vannak, velünk élnek, és ez így van jól.
Szép álmodozás 🙂
Szeretettel
mesako
Kedves Mesako!
Vannak olyan emlékek, melyek csak a fájdalmat érlelik tovább bennünk… azért próbáljuk azt megszínesíteni.
Ölellek: pipacs 🙂