Amit adtál azt mondtad mind enyém,
pedig nem kértem semmit Tőled én.
A két karoddal magadhoz vontál,
a fény és a tűz, magad Te voltál.
Lágyan simogattál és becéztél,
a szív ilyenkor oly sokat remél.
Te voltál nekem az édes álom,
a kertben nyíló legszebb virágom.
Gyönyörűt láttam a két szemedben,
örömet éreztem: vágyak hevében.
Hallottam a szíved dobbanását,
a szerelemnek minden csodáját.
Lelkemet a boldogság tartja fogja,
a legszebb szenvedély: a titka.
Amit adtam az mind a Tiéd lehet,
álmodozó, szerelmes életemet.
3 hozzászólás
Kedves Zsuzsi!
Szép verset hoztál!
Szeretettel köszöntelek a Napvilágon! Érezd jól magad köztünk.
Szeretettel Ica
Kedves Icu!
Köszönöm a tetszésed és kedves biztatásod!
Ölel: Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
"Lágyan simogattál és becéztél,
a szív ilyenkor oly sokat remél."
Nagyon szépen fejezed ki érzéseidet!
Gratulálok:sailor