Lebegek. A mindenség vize ölel.
Számtalan karommal úszom előre
a tudás öble felé.
Karcsapásaimon megcsillan a víz,
megnézik a víztükröt – és egymást – hisz
a látvány egyszeri.
Formás karok, szemesek és nevesek,
csapnak-hullnak… Kicsit fáj, ha nevetek
– ennyit megtanultam.
Partot teremtek a célba, kilépek
víz-magamból, egyben tükrömbe nézek…
majd elrugaszkodom…