Indián nyár köszöntött a berekre,
bágyadtan ásítozott a kicsi ház,
fölötte lubickolt a szelíd napfény,
míg nádtetőn a kémény lomhán pipált.
Szemem a bájos régi házon legelt,
ahol valaha nagyszüleim éltek,
egymás mellett csendesen, nyugalomban,
és ha feljött a hold nyugodni tértek.
Pulyák békésen aludtak a sutban,
búbos kemence meleget ontotta,
éjjel a tík, a kucu, a tengeri,
az erdő vadjait odavonzotta.
Tornácot seperte vígan nagymamám,
aztán varrogatott és tollat fosztott,
őszi szél fújt, tatám is kokassal kélt,
míg rőt őszi alkony jó éjt nem mondott.
Kedves házat már befonta a lián,
csendes és háborítatlan a tájék,
nem hallatszik ide lárma, zaj, csak a
madártrilla és a hegedűjáték.
2 hozzászólás
Kedves Suzanne!
Méltó,nagyon szép emlékezés a házról
ahol valaha nagyszüleid éltek,
Szépek nagyon a képek!
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor!
Köszönöm szépen kedves szavaid.
Kellemes őszi napot kívánok:
Zsuzsa