Fájdalom marcangolja a lelket,
romokban a jövő, az élet.
Az élet ami halott.
Elpusztult a remény,
tizenhat lét elhamvadott.
Nyugalom szálljon a szívre,
béke, mely már soha nem lesz,
a végzetes éjszaka keserves
könnyet és gyötrelmet teremtett.
6 hozzászólás
Szomorú és szép megemlékezés Edit!
Nyugodjanak békében 🙁
Szeretettel: Zsu
Nyugodjanak békében!
Szia!
Erre a tragédiára semmilyen magyarázat se létezhet. Se evilági, se isteni.
Megemlékezésed méltó és megható.
Üdv: István
Úgy gondolom maga a pokol.
❤
Szia Editke!
"béke, mely már soha nem lesz,
a végzetes éjszaka keserves
könnyet és gyötrelmet teremtett."
Fogalmam nincs, szülőként hogy lehet egy ilyen eseményt egyáltalán túlélni.
Szerintem nem lesz vége a történetnek, míg a hátrahagyottak valamelyike is él.
S még az a vigaszuk sincs meg, hogy szükségszerű volt az utazás.
Muszáj ezt leírnom.
A versed ezt jól kifejezi, alátámasztja, sajnos, hogy ezt kell tennie.
Szeretettel ölellek:
Ildikó
Ildikó, nem bírtam bent tartani..😪❤