Domboldalban havas fenyő,
egy kiscinege szállt le rá,
deret fúj a téli szellő,
ne várj tavaszt, azt suttogá.
Tél derekán étlen, szomjan,
szerinted mire várjak én?
Zöldellő fa koronáján,
nyüzsgő kukac a csemegém.
Ne várj tavaszt, messze az még,
messze van még a kikelet,
házak táján találhatsz még,
etetőben kis eledelt.
Meg köszönte kis cinege,
A szelek szárnyán tovaszállt,
Ablakodban kopog csőre,
Adjál néki friss szalonnát!
7 hozzászólás
Nem csupán szalonnát, hanem magkeveréket is szoktam adni a kis madárkáknak. Kedves vers.
Szeretettel: Eszti
Itt nálunk elég hidegek a telek néhe a -40-et is eléri, szegények kevés élelemhez jutnak.
Köszönöm, hogy benéztél hozzám!
Szeretettel: Szaty
Kedves a versed, a cinkéket mi is etetjük, bár most szerencsésebb helyzetben vannak, mivelenyhe a tél.
Szeretettel:Selanne
Nagyon szeretem a madarakt, igazán megérdemelnek egy kis figyelmességet!
Köszönőm, hogy megtiszteltél figyelmeddel!
Szeretettel:Szaty
Kedves vers! Élvezet volt olvasni! Köszönöm. Rudy
Kedves Szatyi!
Jó ez a madaras versed. Régen amíg kertes házban laktam én is etettem a Cinegéket.
Ági
Kedves Ági!
Köszönöm, hogy benéztél hozzám! szegény madárkák meg érdemelnek egy kis gondoskodást, annyi örömet tudnak szerezni az embernek.
Szeretettel: Szaty