A toll tintát vérzett, a papír sikított;
a rávetett szavak oly gonoszak voltak.
Ma is kísértenek – sírból kikelt holtak,
élükön az idő semmit sem simított.
Harag rozsdája mar foltot vasszíveden,
s a legrosszabb: nem is küzdöttél ellene!
Nézlek, de nem látlak, múltam bús szelleme,
emléknek halvány vagy, hideg és idegen.
Köteléket metsző, késélű közönyöd
sebei tán mégis begyógyulnak egyszer.
Vedd az elégtételt! Nem okoz örömöt,
visszafelé sült el a rámfogott fegyver.
Fájsz ugyan, de többé már mégsem gyalázlak…
Ilyen áron ígér békét az alázat.
6 hozzászólás
Szép, egyedi képek vannak a versedben. Az utolsó mondaton még el kell, hogy gondolkozgassak…
Szia!
Mély sorok, elkeseredttség, majd valamiféle feloldozó alázat. Gratulálok!
Kedves Judit!
Ezt a témát szonettben megfogalmazni – nem is lehetett olyan egyszerű. Én – bár ilyet ritkán írok le – mint szonett-imádó – nagyra értékelem, amit benne elmondasz. Azt hiszem, megértettem a burkolt formában előadott gondolataidat, mivel én is átéltem.
Egy kérdésem-megjegyzésem lenne: még nem olvastam tizenkét-szótagos sorokkal írt szonettet.
Mivel nem régen kezdtem szonettel foglalkozni, minden, ami ezzel kapcsolatos, érdekel. Köszönettel fogadnám, ha közölnél róla némi részletet.
Szeretettel: Kata
Mindannyiótoknak köszönöm az olvasást és a hozzászólást!
A 12 szótagnak az eredete… szimpla tévedés 🙂 Én 12-re emlékeztem, most néztem csak meg, és látom, hogy 10-11 szótagosnak kellene lennie egy tisztes szonettnek. Mondjuk rémlik, hogy többféle szonettről tanultunk még a gimiben, majd utána nézek, de lehet, hogy csak szimplán rosszul emlékeztem az órán hallottakra, mindenesetre nekem minden szonettem 12 szótagos sorokból áll.
Szia!
Megdöbbentő a tartalma.Az utolsó két sor remek.Gratulálok!
Barátsággal:Ági
Köszönöm, Ági!
A valós élmények alapján mindig ütősebb versek születnek… Az utolsó két sorral kapcsolatban meg, hát még nem mindig sikerül annyira alázatosnak lennem, mint szeretnék, de fejlődöm 🙂