Belépek a klubba.
Ömlik a drog,
Szex és a pia,
Ebben a sorrendben,
Szilikon szájban,
Mellben, és a
Fenékben,
Drága ruhában
Feszít minden
Ember,
Egymást méregetik
S engem kinéznek
Okádó lányt lassan
Cipelik a levegőre,
Van itt pénz
Kérem szépen,
Hitelből fizetem
Másik két hitelem
Vagy épp apám
Csengeti ki az
Éjjeli lézengésem,
Dohányfüstben
Mosódó smink
Alól kitekintő
Nincstelenek,
Közösségnek
Hívott
Fertőerdőben
Ájult fetrengések,
Átnéztek arcomon,
Kiutáltok,
S elhiszitek, örökké
Tart az önámítás,
Hogy vagytok valakik
S tietek a világ,
De én nem félek,
Hisz tudom,
Ugyanoda jutunk:
Hamu-halommá
Leszünk urnában,
Vagy épp
Giliszták martaléka.
7 hozzászólás
Tetszik, de ha jobban tagolnád, még erőteljesebb lehetne. Üdv, Poppy
kemeny ,es igaz,jo vers
Köszönöm, hogy olvastatok és írtatok, a jó tanácsokat mindig igyekszem megfogadni!
Örülök, ha tetszett az írásom!
H.
A színtiszta igazságot írtad le, nekem is nagyon tetszett.
Szerintem a rímeket lehetett volna jobban kihegyezni, akkor ütősebb lett volna, de így is teljesen megállja a helyét.
Gratulálok!
Üdv.:Tamás
Köszi! Igazad van, általában majdnem minden írásomról elmondható, hogy nincsen túlszerkesztve:-) De vhogy jobban esik így hagyni, ahogy jött. Örülök h írtál, olvass máskor is!
H.
Hayal… ez a szabad-vers nagyon áll!
Jó, hogy valaki ilyen áttekintetten, távolságtartóan mégis közeli módon tudja leírni a plasztikbarbik, műmacsók, bulizóóóooaahhh! egyének "klub"-ját.
Le a kalappal, Hayal!
Köszönöm. Titusz.
Én köszönöm, hoy véleményeztél, és örülök, hogy tetszett! Ez nekem újabb megerősítés abban, hogy nem csak én látom így! Köszönöm!
H.