Sóhajokba írt remények vagyunk mind
valakinek a szívén s talán belül
sorok és sorsok szavain, mik szerint
ábrándul gyúl fel, amikor egyesül
képzetén vágyakul a fogantatás.
Mert fogan a szív s a remény, hol lakik
az érzelem s benne a hasonulás.
Azonosulva, amikor valakik
követnek leírt sorokat, költeményt,
szövettetését szavaknak szirmain.
S értik, mit jelent lenni üzenetként,
fogalmazva szíveknek óhajain.
Szószirmokat költők tolla szerte hint,
kik sóhajba írt remények vagyunk mind.
4 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Remek szonett!
Nagyon átélt leíása annak,mi is egy költö
feladata,álmai,gondolatai,érzései,és az ´átadása´
annak a belsönek,amit magában hord.
"Sóhajokba írt remények vagyunk mind"
nagyon szép sorok!
Szinte minden benne,ami egy költöben él!
Kedves sailor!
Köszönöm szépen, hogy olvastad versemet
s találtál benne némi értéket!
Igen " Sóhajokba írt remények vagyunk mind"
kik élünk, ha van ki szeret bennünket!
Úgy kell élnünk, hogy méltók legyünk mások
szeretetére!
Köszönöm fárodzásodat mit értem is teszel
kedves szavaiddal!
Szeretettel gondolunk rátok innen Kaposvárról!
Vigyázzatok magatokra és egymásra!
Barátsággal köszönök el most! Zoli
"S értik, mit jelent lenni üzenetként,
fogalmazva szíveknek óhajain. "
Az üzenetek,amiket küld,az ´atélt´,
a nagyon sok töprengés,keresése a kiutaknak,
mások öröme és sokszor a nem megértés is
ott terem
Szószirmokat költők tolla szerte hint,
kik sóhajba írt remények vagyunk mind"
csodaszépen fejezed be az elsö sor ismétléssel
Gratulálok remek szonettedre:sailor
Szép napot!