Költőnek lenni nem akarat
kérdése csupán, mert
költővé lenni csak úgy nem
lehet, ahhoz több kell mint
maga az értelem. Mert
a szívnek kell meglátnia,
s felfognia az ihlet rejtett
szeplőtelen szövétnek
szavát, hiszen az ihlet az
mi megszólítja az ember
szívet, s tollat fog a kéz,
s a szem a papírra
meredten néz, s a felelősség
e súlya a szó miatt nehéz.
Mert leírni valamit lelehet
ugyan, mit bellülről suttog
rejtekéből a szív, halk
dobbanások monoton
ütemén. Mi megszólítja
az elme értelmét mit
sorsául hív a kín, hogy
szavakat keressen
megüresült órák ábrándos,
merengő tekintetén. És
sokszor van az úgy, hogy
szépet érez az ember, mégis
megfogalmazni azt a
szépséget míly nehéz, mert
néha míly bolondos az elme,
ha máshol jár a megérzett
képzelet, ha harmóniát nem
ölt maga a szív, és az értelem.
Csak a papír és a toll nem
tesz költővé valakit, mert
a költészet a szív rejtekébe
van beírva, s onnan kell
előhoznia a meglelt szavakat
valami láthatatlan csoda
folytán, mit maga ki ír, ön-ön
értelmet ragyogva nem
csodál, ha bölcs, ha szíve
egyszerű amit táplál egy oly
szellem, mit alázatnak
neveznek. Mert minden mi
létezik az az lstentől van,
Tőle van értelem és minden
tehetség, ami nem mindegy,
hogy az ember mindezzel
hogyan él. Hiszen ki az ki
közülünk aki e világra mikor
született hozott valamit!?
Mert nekem semmi nem
volt a kezemben, se toll, se
papír, sem bennem rejlő
értelem, csak a sírásnak
valami jajongón
fullasztó ösztöne mi hírt
adott rólam, hogy lettem
és vagyok, s művem mit
majd hátra hagyok nem
csak tőlem, hanem Attól
is függ, kitől kaptam létem,
kinek én lényemből
szótfogadok, mert minden
szív és minden század,
Róla felettébb zengedez.
S ma felettem az alkonyiég
csendjén, lágy szellő
lengedez, s hallgatom az
ihlet ütemét miként múltjába
hull énbennem a jelen, mit
sokszor az ember érteni
képtelen. Pedig hogy értené
az ki költő, saját vénájának
lüktetését, hogy honnan
és miből is fakad a vers,
amit igazán e földön senki
sem ért, még az sem aki
költ, mert minden tehetség
e világon mi van, Tőle, az
Istentől örökölt!
8 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Költönek lenni…
Te csodásan leírtad,hogy és miböl születik költemény!
Több kell hozzá mint az értelem.
Az egy földöntúli kincs,nem megtanulható…éppen mint a zene,
festészet,szobrászat…és és
Itt a felsoroltak alkotásáról,nem nézéséröl,hallgatóságáról beszélsz!
Hihetetlen átélt minden sor!
Mit is hoztunk magunkal?
Nagyon jól látod!
Hited nagyra becsülöm,az az egyetlen kincs,ami ér!
Gratulálok erre az egy csodás szüleményre!
Üd:saolor
Kedves sailor!
Köszönöm szépen, hogy olvastad versemet s találtál benne olyat ami tetszett!
Minden igaz mit leírtál! Bárhogy is csűri-csavarja a világ, Istenben nemcsak
hinni kell a magunk módján, hanem úgy ahogy Ő szeretné, úgy közeledni felé.
S elismerni amit tesz tisztelni, szeretni és nagyra becsülni a mindennapokban.
De ez ismeret, s a Vele való személyes kapcsolat nélkül nem megy. Nélküle
árva az ember csak lóg a semmiben, és vergődik biztos talaj nélkül,
/biztos hit nélkül/. Ha ezt nem ismerik el akkor is így van. S ez nem attól
igaz, hogy valaki elhiszi vagy nem.
Köszönöm szépen kedves mivoltodat, igazi emberi szavaidat mik
méltóak Hozzád!
Üdvözlettel kívánva Neked minden jót és szépeket! Zoltán Kaposvárról 🙂
Megint itt!
"S ma felettem az alkonyiég
csendjén, lágy szellő
lengedez, s hallgatom az
ihlet ütemét miként múltjába
hull énbennem a jelen"
Gratulálok:sailor
Kedves Zoltán!
Gondoltam kedvem támad egyből verset írni, de nem.Verset olvasni jobb, de azért érdekes volt.
Ági
Kedves Ági!
Örülök jöttödnek, s olvasásodnak! Ne írj ha nincs ihleted,
mert a kényszer nem ad örömet! De talán ez
mindennel így van! Költőnek nem könnyű lenni,
magamat sem tartom igazán annak, csak költőcskének!
S a kettő nem ugyanaz!
Üdvözlettel :Zoltán Kaposvárról 🙂
Kedves Zoltán!
Pár napja azon elmélkedem, hogy mi történhetett a Teremtés nyolcadik napján. Versedet elolvasva, azt kell, hogy mondjam: Isten szeretetéből megszületett a költészet, hála érte.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Köszönöm szépen értő olvasásod s annak értékét mit kifejezel érzelmeidben versem iránt!
Nagyon mély érzésű ember vagy, ki ilyen jellegű dolgokon elmélkedsz, mi igazán fontos
, hogy a szellemiség épüljön.
Üdvözlettel kívánva Neked minden jót és szépeket!
Zoltán Kaposvárról 🙂
…megint itt!
"Csak a papír és a toll nem
tesz költővé valakit, mert
a költészet a szív rejtekébe
van beírva, s onnan kell
előhoznia a meglelt szavakat
valami láthatatlan csoda
folytán"
…csoda jó!!!!!
Üd:sailor