Addig sírj, amíg lehet,
Amíg a néma fájdalom
Ki nem apasztja könnyedet.
S majd lassacskán rájössz,
Milyen is a könnyhiány,
akkor fogsz szenvedni igazán.
Mikor ég benned a bánat,
S némán könnytelenül űzöd,
Kergeted reménytelen vágyad.
Akkor visszagondolsz arra,
De jó is volt régen sírni,
Könnyben ázott papírra verset írni.
2006.december 12.
5 hozzászólás
Igaz gondolatok, nagyon szépen sorokba öntve.
Jó vers! Ügyesen megírtad! Grat!
Ez tetszett, volt benne fantázia. Noha a téma ugyanaz, a tartalomban mégis van egy kis plusz. Így tovább!
köszönöm, hogy olvastad. Igyekszem fejlőni:)
Jól összekötötted és átvezetted a két “ellentétes pólusú” versszakot. Örülök, hogy olvashattam, csak így tovább! 🙂