A hegyalja utca tizenhat,
egy aprócska ház a hegy alatt.
Ha arra tévedek nagyritkán,
angyal suhan át a kis utcán.
Megállok és hallgatlak kicsi ház:
anyám főz, apám éppen magyaráz,
mennyit költöttek szénre és fára,
s írja föl a mestergerendára…
És már szalad felém a csupa folt
vén kutya – ki a Rákoséké volt -,
Cigány, életem első kutyája,
félig vak és volt néhány bolhája.
Nagy, harsogó fenyők jutnak eszembe,
Ott álltak a Koczor sarokkal szembe’.
Sötétek voltak, s én mennyire féltem,
mikor hajlongtak a harsogó szélben.
Szép idők – Szabóék előtt a gyepen -,
(Ez is, hogy összement, édes Istenem!)
szűrődnek át, tovatűnt éveken…
Teri apja, mintha csak most szólna rám:
lányokkal nem birkózunk ám, kisapám!
A Kiss tanár domb, s a Schreiner kerti fák…
Földereng, egy „tán igaz sem volt” világ…
És a szétszóródott haverok köre,
a Jenő, Tuli, Teri és a Csöre…
Lóz néni lobogó hajjal, slafrokban…
Halasi bá’ fél lábbal… Jönnek sorban
az öregek… – Kicsit féltem tőletek. –
Legkedvesebb Domján bá’ volt köztetek.
(Ha borszaga volt és elkapott engem,
egy zseb apróval hagyott csak elmennem.)
Csak állok, s a sóhajok, álmok sorba’
rebbennek föl, s hullnak újra a porba…
– Keres valakit? – kérdik váratlanul.
Megrázom fejem… s indulok szótlanul…
12 hozzászólás
Szia!
Kőszeg az egyik kedvenc városom, sokat kirándulunk oda családommal(akiket most már ismersz). Versed nagyon jól visszaadja azt az érzést, amikor gyermekkorod háza előtt járva megrohannak az emlékek. Tetszik.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm Eszti a látogatásod és kedves soraid.
Üdv. a.
…
Jómagam nem vagyok kőszegi, de mégse látok a könnyektől…
Amellett, hogy ritmusos, szép rímekkel, előhozza az olvasó saját, múltbéli emlékeit, és ez az, amitől igazán jó lett ez a vers.
Gratula!
Poppy
Poppy Kedves!
Sokat jelentenek nekem az elismerő, kedves szavaid.
Üdv. a.
Kedves Antonius!
Igen. A szülöi haz csodas varazsa elbüböli az embert, s egy idö utan a feltörö erzesek a szep gyermekkort idezik, barmilyen nehez is volt, …de szep volt. Hisz aki vagy, azok közt a körülmenyek közt is valtal azza, akive lettel. Megertelek.
En nem merek visszamenni a szülöi hzamhoz. A halalom lenne. De almaimban sokszor vagyok ott.
Köszönöm, hogy szep verseddel kicsit visszarepitettel imet a multba!
Gratulalok!
Szeretettel:
Hamupipö
Kedves Hamupipő!
Örülök, hogy repíthettelek. Köszönöm, hogy olvastál és a gondolataiddal is megtiszteltél.
Üdv. a.
Kedves Antonius!
Visszaemlékezésed engem is mehatott! Ha arra jársz, megjelenik a múlt, a házról, környékről, szomszédokról. Olyan az egész, mint a mesesében, sorba mejelennek a képek, ismerősök. Úgy levenítetted föl a házat, környéket, az embereket, hogy az, aki olvassa, maga leőtt látja és veled együtt tekint vissza a mútba.
Nagyon tetszik a versed.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kata Kedves!
Elismerő kedves szavaid sokat jelentenek nekem.
Köszönöm. a.
Kedves Antal!
Nagyon szeretem az ilyen hangulatot , no és a témát is.Bizony az emlékeinkben ami körülfog megjelenik a talán igaz sem voltvilág. Szépen írsz, úgy kapcsolódnak egymáshoz a sorok, és benne a sok emlék mint a gyöngyszemek hosszú cérnára füzve.Most még erős a kötés.Aztán ahogy múlnak az évek … No itt vége, bocsánat elérzékenyültem kicsit.Gratulálok!Köszönöm az élményt!
Szeretettel üdv:Vali
Valika Kedves!
Köszönöm, hogy olvastál és elmondtad a gondolataidat.
Üdv. a.
Szia!
Remek hangulatú nosztalgiaverset kerítettél, nagyon jó volt olvasni!
Üdv, Ági
Kedves vagy Ági, köszönöm. a