Eső pereg,
szarka cserreg,
bölcs kígyótoll,
és az atoll
gyűrűs korall.
Opál benne
Emese jaj.
Bárány béget,
lobog a tűz,
pásztor sípja
éneket fűz
fel az égre.
Angyal fénye
Földre hinti
életedet.
Megérinti
álomképben
turulmadár.
Csendesen száll
a Jóisten,
s embert talál.
Magjára lel.
Fújjad Lehel!
4 hozzászólás
Kedves Szabolcs! Kedvemre való ez a történelmi-legenda ihletésű elmélkedés, Emeséről, a szittya-Istenről, a turulmadárról és Lehelről. Van, ami összeköti őket! Bőven van, itt él a lelkünkben! És a költészetben is jelen van, elég, ha csak Arany Jánosra gondolunk! Boldog Új Esztendőt kívánok! Sok szeretettel ölellek: én
Kedves Bödön!
Úgy örülök annak, hogy képes vagy a sorok mögött olvasni.
🙂
Köszönöm Neked.
Áldott új esztendőt !
Szeretettel: Szabolcs
Boldogot Szabolcs, csodaversed a csodákról, csodálattal töltött el !
Szeretettel: Edit
Kedves Edit!
Nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs