Hiába küzdesz ellene mint vérengző fenevad
Csak könny cseppen s a szem is bedagad
Őrjöngő téboly mi keringi lelkedet
S addig harcolsz míg végül eltemet
Keserű magányban vergődő gondolat
Szúrja át elméd s hallod a hangodat
Magadban beszélsz már nem hallja senki
A tettvágy éget de nem tudsz mit tenni
Rohanhatsz nyugodtan útvesztve szerteszét
nem leled ösvényed s a kín is már szertetép
A végzet majd elér, magját rádülteti
S kérdezed magadtól: megérte küzdeni?
8 hozzászólás
Ütős vers! Gördülékeny, olvastatja magát. Tetszett!
Üdv.: Phoenix
Köszi szépen, örülök hogy tetszésed elnyerte.
Ngaboru!
"Nincs lehetetlen, csak tehetetlen ember!"
Én így tudom 🙂
Küzdeni tudni kell. Mert megéri. Csak egy valamit nem szabad elfelejteni soha. Amit mindig elfelejt az ember. Hogy mikor kell befejezni valamit. 🙂
Versed átéreztem, nagyon jó!
Gimesi
Köszönöm a véleményt!
Ezek tulajdonképpen nem az én érzéseim, hanem láttam egy üzenetet a neten amit egy fiatal édesanya írt, segítséget kért daganatos gyermeke számára. Ekkor megfogalmazódott bennem egy olyan, hogy vannak dolgok amiket tudni kell elengedni, ha küzdünk ellenük, csak beleőrülünk. Amit még kívántam üzenni a vers által: Bármit csinálunk, szerintem a végzetünk el van rendelve, és a küzdelem, a harc visz előre hogy beteljesüljön. Lehet tétlenül is várni a végzetet, akkor is beteljesül. Remélem érthető voltam 🙂
Szia!
Ez tök érdekes! Nem mondod meg, hogy mi is a küzdés tárgya, mindenki azt képzel oda, amit akar. A rímpárok meg egyszerűen lenyűgözőek! Csak a 3. sorban a "keringi" igével van bajom, valahogy nem illik oda.
Gratula. Poppy
Köszi Poppy, a keringi helyett nem jutott semmi eszembe, szóval ez lett belőle.
Ngaboru
az a keringi nekem se passzol, de összességében tetszik! bár a versekhez nem értek.
Hát oké de nem illik oda semmi más. Kösz hogy olvastál.
Üdv.Ngaboru