Mert Minósz labirintusában bizony nincs jókedve az embernek…
De ide szült minket anyánk, és innen csak a halál szöktethet!
Tudjuk jól, milyen mikor végre jó útra lelünk,
de utána percekkel két kanyar – eltévedünk.
Csak korgó gyomor, s nyikorgó csizmatalp,
nincs segítség, nincs aranyfonal,
hisz senki sem tudja, mi itt a teendő…
2 hozzászólás
Remek munka! Már ha verset szabad munkának nevezni 🙂
Lyukas cserepeken zuhog ránk az eső…. elkezdtem fázni 🙂 köszönöm
Könnyű eltévedni,de te valamilyen aranyfonalat elkaptál…Grt.Z