Nem mondhatom, hogy olyan, akár a tömör illatú pirkadat,
Mert őrzi az éj szeplőtelenségét.
Hiába izzó, s kitörni vágyó. Ez a hajnal kék.
Egymást taszító foszlányok olvadnak eggyé,
Ezáltal időtlen perceket súgván.
S a réti virág figyeli, s nevet örökké.
Nevet a tájon s nevet önmagán,
Mert a sok rész sosem vált szét.
A gondolat megtöri a fényt, színeire bontja,
S az elme nem érti az összefüggést.
De a mélység maga is formátlan. Nem gondolkodik.
Ábrándozik, s megél.
Egymásba folyik a vakság és a tudás,
S már nem lesz közel, és nem lesz távol.
Eggyé válik: Teljességgé.
Tejességgé, melynek kacajában az ellenpólus sugara szép.
S míg az öröm mulandósága rémít,
A bizonytalanság szabadságában boldogít.
6 hozzászólás
Kedves Kriya!
Szeretettel üdvözöllek itt a Napvilágnál. Jól döntöttél, azt hiszem itt a helyed. Szép látomás. A versforma eléggé szabad, nekem talán túlságosan is.Tudod, ha kicsit többet dolgozik az ember egy alkotáson akkor azért az eredmény nem marad el. Ezt hagyd így ahogy leírtad. Úgy tűnik nekem mint mikor úgy kiárad a gondolat és partot ér. Próbáld meg magadnak átírni milyen lenne ha formába öntenéd. /esetleg négysoros, egyező szótagszám, rímek stb/azt hiszem érted. Ez természetes csak az én javaslatom. A döntés a Tiéd. A versed nekem természetes így is tetszik, el tudom képzelni ezt a látomást.
szeretettel üdv:hova
Kedves Krya!
Azzal kezdeném, amivel Hova is: üdvözöllek a Napvilágnál.
Nagyon jó verset írtál, és ha ez az első verseid egyike, akkor el kell gondolkodnom: "Vajon milyenek lehetnek az újabbak?" És ezután a költemény után nagyon érdekel.
Bár volna egy tanácsom: legjobb, ha a műveidet megírásuk sorrendjében töltöd fel ide, mert úgy nyomon lehet követni a fejlődésedet.
Várom további írásaid:
Faddi Tamás
Kedves Adrien!
Versedben szép gondolatokat, költői szavakat használsz. Azonban nagyon egyetértek azzal, amit előttem már HOVA leírt. Az igazi költészetet, a hagyományos magyaros formákba öltött versek alkotják. A szabadversek inkább a prózába hajlanak.
Próbáld meg, érdemes kisérletezni. Legjobb, ha a gondolataidat leírod, aztán próbáld formába önteni, s nem kell azonnal föltenni, nézegessed, s ahányszor átolvasod, mindig találsz benne szépíteni-javítanivalót. Jó, hogy ezt a honlapot választottad, meglátod, lehet fejlődni, mivel akik elolvassuk, igyekszünk figyelemmel sísérni, és örülünk annak, ha a legifjabbak egyre nagyobb értéket alkotnak.
Szeretettel üdvözöllek körünkban. Kata
Köszönöm szépen a hozzászólásokat!
Teljesen egyetértek az elhangzottakkal! Igazából nem a vers a hozzám közel álló forma, hanem az esszé. Nem szívesen áldozok időt a vers formai elrendezését illetően. Nem lustaságból, csupán számomra az írás egy spontán esemény (volt). Ezt azért jegyeztem meg, mert említette Faddi Tamás, hogy vajon az újabbak milyenek lehetnek. Már nem írok, csupán a régi alkotásaimat szeretném felrakni, mert régen ezt nem tettem meg. Úgy éreztem, befejezetlen marad ezáltal az írói korszakom. Az esszéimet pedig sajnos be kellene gépelnem ide. Majd kiderül, mennyi időt tudok erre rááldozni.
Még egyszer nagyon köszönöm!
Kriya
Magam a kötött versformát művelem, de másoktól ezt nem várom el. Ha megérint, ha hat rám, ha elgondolkodtat, ha valami újat ad, a forma másodlagos.
Mintha a versed minden szavát feloldották volna az idő és tér törvényei alól. Apró örömöket adna imitt, amott egy kicsit belekötni, talán meg is tenném, ha nem írtad volna, hogy már nem írsz verseket.
Nagy kár! Ezt azért gondold meg. a.
Hát, antonius, amikor bejelentkeztem, azzal a szándékkal tettem, hogy még írni fogok. Aztán nem tetszettek az írásaim, amik azelőtt igen. Mert hát változom, a mondanivalóm és én is. Gondolkodtam, hogy írjam-e át őket, de azt nem találtam jó ötletnek. Újat írni nem tudok, nincs késztetés bennem, de ez egyáltalán nem baj. Bemásolok majd még néhány írást.
Köszönöm!