Állok hát egy helyben mintha mi sem történne
Nem akarok már semmit látni ami új
Talpam alatt életek kitaposott ösvénye
A megnyugvás szele az arcomba fúj
Pihenni szeretnék már, lefeküdni gyepre
Aludva telnek a hátralévő percek
Folytatom majd legközelebb ha lesz lelkemnek kedve
Hallom a homok fogaim közt serceg
Arcra estem a parton, nem kelek fel többé
Érzem a hullám maga alá temet
Úgy válnék most hirtelen sűrű sötét köddé
Hogy nem látnák többé tőlem az eget
De most csak fekszem, némán pihenek
Újrakezdem ismét ha aludtam eleget…
7 hozzászólás
Szia! Pihenj meg ! Fontos!Majd kezd újra! Érdemes!
Szeretettel.Selanne
Szia!
Már én is éreztem azt, hogy annyira fáradt vagyok, hogy többé fel sem kelek. De aztán az ember valahogy mindig új erőre kap. És éppen ez a jó.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm! Készülök felkeni egyébként, nem vagyok elkeseredve. Izgatottan várom hogy felkeljek
Szia Ngaboru!
Igazad van. feküdj addig amig ugy érzed feküdnöd kell.
Az életünk legfontossab kelléke, hogy tudjuk? mikor, mit, és hogy kell csinálnunk.
Hogy meddig azt nem mindig tudjuk pontossan, néha azt mondjuk: Bár csináltam volna tovább, vagy azt: Miért nem hagytam elöbb abba? Mi a helyes, ha tudnám, megirnám.
Üdv. Toni
Köszi Toni a hozzászólást, igazad van.
Üdv.Ngaboru
Korodhoz képest letisztult hangú, kiforrott verseket írsz!
És nagyon érdekes a téma, ahogy hozzáálsz,remélem azért nem sűrűn vagy ilyen hangulatban!
Gratulálok!
Tamás
Köszi! Én ezt a hangulatot pozitívként élem meg, nem halál közeli megpihenést jelent.