Elszökött a Nap, híre-hamva sincsen,
eladó a kedvem, vegyed-vigyed ingyen,
hisz' amíg a tél a küszöbömön ül,
lelkem is vértelen csendbe szenderül.
Sárgába öltözz, ha felvidítanál,
vagy játszd el nekem, hogy magad vagy a nyár,
légy arany búzában megbúvó kenyér,
arcomra szorított tűzforró tenyér.
Én csak egy szédült napraforgó vagyok,
megyek, amerről a hajnal rám ragyog,
menekülök, mintha mindig havazna,
futok örökké az örök tavaszba.
7 hozzászólás
Szia!
Ha valaki eddig nem tudta rólad, most már biztosan, hogy napimádó vagy, de minimum a tavaszt, a színeket kedveled. Verseidben mindenhol ott a szenvedély, bármilyen témához is nyúlsz. Szerelem, bánat, vágy, düh, vidámság, mindig megtalálod a megfelelő formát.
Szeretem a verseidet.
Üdv.
Kedves artur, nagyon örülök, ha így van 🙂 Köszönöm!
Kedves, napsütötte vers a fagyos télben. Felmelegített egy kicsit. Kösz, Poppy
Kedves, jó hangulatú vers, szép 🙂
Netelka! Ez nagyon szép vers lett! Gratulálok és Boldog Új évet kívánok Neked:)
Csodaszép vers, gyönyörűek a rímek, csak gratulálni tudok!
Üdv: Colhicum
Nagyon köszönöm nektek 🙂 Boldog új évet mindenkinek 🙂