Az is lehet, hogy csak a szót kerestem
Az arcodon, a mosolyodban,.. Benned
Vagy talán épp a fénylő két szemedben
Lehet, hogy nem mondtam elégszer neked
Mert ábrándjaim néha-néha csalnak
Lehet, hogy csak színes, játszi képzelet
És csak álmodtalak téged, magamnak
Lehet, hogy nem mondtam elégszer neked
Nem tudom. Ezért hát elmondom újra:
Hogy nagyon szeretlek, s itt leszek veled
Örökké, míg élünk. Mindig lángra gyúlva
2 hozzászólás
Üdvözlet! Minden tiszteletem a tied. Lebilincselően szép vers. Látszik, hogy nem csak mívelője, de értője is vagy a versnek. Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a remeket. Tisztelettel: Tamás
Nagyon szép vallomás…