jajgatnak a kiélt másodpercek,
és komor lelkiállapota van
– törésre készen – a síri csendnek.
Kibelezett kakukkos óra függ
a nappali dohos falán; talány
tanúságot tesz a pusztításról
egy csontsovány, tátongó űrhiány.
Valami megtörtént, semmi kétség;
az otthonlét melegét száműzték.
*
A józan ész összeomlást jelent
engedményeinek cirkuszában.
Az „az vesse rá az első követ?”
hangzói egymásra mutogatnak,
és a fülsiketítő magánytól
jégvirágossá lesz a vakablak.
Senki sincs magánál, kísértetként
rója – oda-vissza– az eredet
birodalmát, ahol az igazak
éhezik és szomjazzák a forrást.
*
Valami történt, a Csoda sarut
öltött, és az apostolok lován
bejárta a tudathasadásos
útvesztőket. Bélpoklosok, bénák,
és világtalanok keresztezték
útját – olyanok, akik képesek
szembenézni adottságaikkal,
és nem félnek a megbocsátástól –,
hogy falazás nélkül felépítsék
lényegének szolgáló szentélyét.
4 hozzászólás
Szia!
Egy különös,öszinte,ideadús elmélkedést olvastam nálad!
Gratulálok!
Üd:sailor
Köszönöm szépen, kedves sailor!
Szia eferesz! 🙂
Akárhány táblából csuktad össze ezt, bennem nyomot hagyott lélektanilag, meg a vers miatt is. Azért azt elárulom, hogy ki nem állhatom a gondolatjeleket a versekben, és ez itt is érvényes, méghozzá hatványozottan. 🙂
A központozás azért lényeges, mert ha túl tömény, akkor elterel a lényegtől, márpedig itt akad mondanivaló. Nagyon tetszik a gondolatsor, Van lényege, meg költészetvarázs is.
Kevés időm van, sőt nincs is, de feljegyeztelek. Írok majd feketét, de ez a versed bennem fehér, és kedvelem az ártatlan színeket (is).
Jólesett olvasnom ezt a verset (lélektanilag is).
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm szépen, kedves Kankalin, hogy ennyire kivesézted soraimat, nagyon örülök ennek a részletes hozzászólásnak, és várom a többit is, akár színese, akár feketén-fehéren.
Üdvözlettel: eferesz