Baudelaire ó, minden szonettek atyja,
mennyek dalainak tudója Te,
kit messze albatrosz, s vihar dühe
is szép sorokra ihletett hajdan.
Sötétlő, kéjes mámorok dalát,
mint nyíló virágot tetted elénk
a borús égre, s mint ifjún a fény
maradt szemünkben a hamvas sugár.
Soraidban úgy él a szó, s a kép,
mintha minden versnek lelke lenne,
dalolnak utánad most is eképp,
s tenger mint zúg, csillag mint sír benne…
Örökről daloltál, s lezárt a vég,
közel jött látni, s hallani a messze…
14 hozzászólás
Nagyon megfogtad Baudelaire stílusát a szinesztéziával ("kéjes mámorok", "hamvas sugár"). Ez inkább talán óda, mintsem levél (hol hagytad a bélyeget?). 🙂 A sorok rendben vannak, a rímek is szonettet idéznek. Gratulálok, mestermű!
Üdvözöl:
Réka
Köszönöm, kedves Réka
Szia András! 🙂
Megint igen jó verset írtál, nem szeretném ismételni önmagam.
Nem hoznál össze egy rosszat is? 🙂
Szeretettel: Kankalin
Igyekszem, és nem esik nehezemre. 🙂 Így születtem. 🙂
valóban így lehet:))
Kedves vagy Kankalin:)
köszönöm
Kedves András!
Tetszett a szonetted.
Ha így folytatod, egyszer neked is ír majd valaki egy ilyen verses levelet.
Igazán remek.
Üdv: József
Ha tetszett, kedves József, már megérte megírni és feltenni ide
köszönöm
Kedves András!
Csatlakozom az előttem szólókhoz!
Verseid olvasva, azt tapsztaltam, te sem nélkülözöd az élő, színes képeket, kiváló rímeket, mély mondanivalókat.
Találóan alkottad meg a versed! Jó olvasni! Gratulálok!
üdv
Szellő
köszönöm, kedves Szellő
Kedves András!
Ismét egy szép szonett, amit én nagyon szeretek. Minden, ami benne van, nagyon élvzetes és remekmű! Örülök, hogy olvastam.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
köszönöm, kedves Kata
Kedves András!
Szép ez a szonet, finoman lírai, kikapcsolódást hoz a mindennapok viharaiban.
Baudelaire-nek is tetszene bizonyára!
Gratulálok!
Alberth
köszönöm Albert