merre
vajon merre
merre visz a szél
ki tudja miről
ki tudja miért
ki tudja kinek beszél
susog a levél és repülne már
de konokul hallgat a gyökér
és a Fa szilárdan áll
honnan
vajon honnan
honnan jön a szél
ki tudja mivel
ki tudja meddig
ki tudja minek zenél
repül a levél oly boldogan száll
de konokul kúszik a gyökér
és a Fa szilárdan áll
hova
vajon hova
hova ér a szél
ki tudja mikor
ki tudja milyen
ki tudja mi lesz a cél
zuhan a levél nem repíti szárny
de konokul földben a gyökér
és a Fa szilárdan áll
hol jár
vajon hol jár
hol jár most a szél
ki tudja merre
ki tudja megint
ki tudja kivel beszél
porlad a levél új földet táplál
de konokul él még a gyökér
és a Fa szilárdan áll
2 hozzászólás
Versed, mintha párja lenne,
az "Én a Falevél"-nek.
Ott a múlandóság meg-megújúlás,
Itt pedig az állandóság.
Szépen kiegészítik egymást…
Persze, mindegyik külön is szép, gratulálok hozzá!
Szép napokat kívánok!
Szervusz Pomázi Dóra!
Mint ahogy nem is lehet meg egyik a másik nélkül.
Azt a verset nem én írtam, de ismerem. Természetes, hogy a természet hasonló rzéseket kelt bennünk…
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu