Nem hallottuk őket,
Pedig végig voltak bölcsen hangzó,
Zöld szavak…
Ott loholtak nyomunkban
És foszlányaik ott szóltak fülünkben
Minden csók közben,
S a képzeletbeli géppuskák
Zaja egyre közelebbről szólt.
Nem, nem, mondtuk
Mindketten, nem ez a lövés
Lesz az, mi vérünk ontja,
Nem így meghalni, nem
Most, nem itt…
A fegyverek már nem szólnak.
Mindketten átlőtt szívvel
És aggyal fekszünk valahol,
Keresve saját
Szétroncsolt darabjaink.
1 hozzászólás
Csodálatos vers, többször is elolvastam.