Levelek, zörgő csontú, sápadt levelek,
frontvonal mögül suttogó sorok…
„Jól vagyok, anya, meglátod, hazamegyek”,
srapnel süvít, majd távíró kopog.
Levelek, könny áztatta, súlyos levelek,
század – raj – név, alatta: „Kisfiam”…
A távolban baljós, füst színű fellegek,
a csend a szívre bombaként zuhan.
2006. július 10.
14 hozzászólás
Nem tudom szó nélkül hagyni. Milyen szomorú, szívszaggató érzést ébreszt bennem. Bársokan olvasnák és többé ne lenne háború!
Bárcsak ezen múlna… 🙂 Köszönöm!
Szerintem nagyon halk a felvétel, nekem fel kellett alaposan csavarnom, hogy rendesen halljam. De azért örülök, hogy gyarapszik a hangos verstár anyagunk 🙂
Igen, nincs még túl nagy rutinom ebben, de gyakorlok szorgosan 🙂 Köszönöm!!
Nagyon megfogott ez a vers ,szomoruan gyonyoru,koszonom.
Én köszönöm, hogy meghallgattad!
Kedves Netelka!
Ebben a versben minden benne van.
A zene hozzá nagyszerű választás.
Gratulálok!
Mis
Nagyon köszönöm, Kedves Misi!
A visszhang is nagyon jó ötlet volt a második versszaknál. Növeli a hatást. Megadja a hangulatot. Gratuli :))) Tetszett.
Üdv.: Phoenix
Köszönöm szépen 🙂
Persze a zenével és a visszhangosítással hatásosabb, de tömörebben, szebben kevesen képesek így megfogalmazni egy tragédiát, amely több, mint egyéni. És mindezt tette egy olyan fiatal hölgy, aki anyaként sem élhette meg mindezt.
Nagyon szép és megindító e vers és a zenei aláfestése. A szörnyű az, hogy voltak s vannak háborúk, mik reméljük, hogy a múltéi lesznek a Biblia ígérete szerint. Nagyon ügyes vagy!
Üdv: GaZo!
Szép, szomorkás vers.
Pecás
Örülök, hogy tetszett, kedves Pecás.