Lewis Carroll:
GÖNDÖR FÜRT VOLT IFJÚKOROM ÉKE
Göndör fürt volt ifjúkorom éke,
Fodrok futottak homlokomon át,
Szóltak, vágjam le, tűnjön emléke,
Viseljek inkább sárga parókát.
Én úgy is tettem, ahogy javallták
Ám mikor kiderült az eredmény,
Mondták, rosszul áll, ők nem ezt várták,
Hogy szép legyek, már semmi remény.
Mondták, nem illik hozzám e műhaj,
Nem hívná ezt senki se menőnek.
De hát mit tegyek, az a fő baj,
Hogy fürtjeim újra már nem nőnek.
Öreg vagyok már, őszül a fejem,
Hajszálam csak mutatóba akad,
A többiek közt nem lelem helyem,
Mert e vendéghaj csak szemétrakat.
Bárhová megyek, megjárom drágán,
Ledisznóznak és dobnak egy rókát,
És mindezt azért csinálják, drágám,
Mert viselek egy sárga parókát.
(Jónai Zs. Balázs fordítása)
Lewis Carroll
WHEN I WAS YOUNG, MY RINGLETS WAVED
When I was young, my ringlets waved
And curled and crinkled on my head:
And then they said ‘You should be shaved,
And wear a yellow wig instead.’
But when I followed their advice,
And they had noticed the effect,
They said I did not look so nice
As they had ventured to expect.
They said it did not fit, and so
It made me look extremely plain:
But what was I to do, you know?
My ringlets would not grow again.
So now that I am old and grey,
And all my hair is nearly gone,
They take my wig from me and say
‘How can you put such rubbish on?’
And still, whenever I appear,
They hoot at me and call me ‘Pig!’
And that is why they do it, dear,
Because I wear a yellow wig.