Meló majd vers, majd újra meló, és újra vers.
Miféle váltott életstílus ez?
Remegek…
Nem rím mit mívelek, puszta koppintás,
rövid fejbólintás
valaki előtt, ki nagyobb,
szám röhejes szavakat gagyog,
miközben kezem remeg:
rettegek,
hisz soha nem lehetek
oly’ nagy, mint azok, kiket tisztelek, s kikre felnézek….
Irigy szemem a távolba réved…
2 hozzászólás
Szia,
ne légy kishitű, mert nagyon jól írsz. Egyszer talán rád is felnéznek. Higgy benne. Nagyaon jó a versed. Gratula: Colhicum
Nekem egy vessző hiányzik anegyedik sorból, de lehet hogy csak nekem.
A vers meg: EZAZ!
Több dolgot is belesűrítettél és mellesleg még igaz is, meg jó is (már ahogy megírtad).
Tökéletes önkritika mások számára…aki hajlandó belegondolni.