Szájtátva, teljesen elernyedetten,
ölemben alszik a szombat délután.
Kint a kertben, a láblógató csendben
két kezem elpihen puha szöghaján.
Zavartalan, békés és szép az álma,
hiszen nem tudja még, hogy meglopom őt.
Mielőtt a jövő hét ránk találna,
a holnapnak adom az elcsent időt.
2 hozzászólás
Érdekes a versed, formázva és jól megírt alkotás.
Véletlenül találtam rá, tetszett.
Szeretettel: Kata
Ragyogó!