Die wilde Rose
Da droben auf einsamer Höhe
Die wilde Rose blüht,
Und wer sie von Ferne gesehen,
In heißer Sehnsucht erglüht.
Zu ihr über Felsen und Klüfte
Ein kühner Jäger klimmt.
Schon ist er in nächster Nähe –
Das Auge in Thränen ihm schwimmt.
Er will sie erfassen und pflücken.
Da strauchelt jäh sein Fuß;
Des Abgrunds finstere Tiefe
Empfängt ihn mit kaltem Kuß.
Da droben auf einsamer Höhe
Die wilde Rose blüht,
Und wer sie von Ferne gesehen,
In heißer Sehnsucht erglüht. –
_______________________________
A vadrózsa
Virít magányos csúcsok ormán
A rózsa fenn, a vad,
Ki messzeségből látja, annak
A vágya nem lohad…
Hozzá sziklákon mászva által
Egy ifjú már közel,
S amint melléje ér, szemébe
Szerelmes könny szökell.
Letörni készül, ám a lába,
Megbotlik, jaj, alul,
S a mély hideg csókjával várja,
Amint halálba hull.
Virít magányos csúcsok ormán
A rózsa fenn, a vad,
Ki messzeségből látja, annak
A vágya nem lohad…
14 hozzászólás
Felfoghatatlan számomra az Dávid, amit itt igen tehetséges alkotóként művelsz!
Százszámra, ha nem ezerszámra találhatók az interneten a német költészet még
senki által le nem fordított gyöngyszemei. Ahelyett, hogy ezekből fordítanál, s
tartanád ezek lefordítását kihívásnak, s mutatnád meg így tehetségedet, te szinte
kizárólag Tóni és szegény magam fordításainak „überelésével”, illetve ennek a
szándékával akarsz itt babérokat szerezni…
Felfoghatatlan számomra az Dávid, amit itt igen tehetséges alkotóként művelsz!
Kedves Dávid!
Osztom Attila véleményét. Ezt az iskolában "puskázásnak" hívták, úgy látszik ma ez is a költői szabadsághoz tartozik. Én maradok inkább régimódi, minthogy ilyen "modern" eszközöket használjak…
üdv Tóni…
Kedves Alkotótársak!
Mivel a vers alatt személyeskedő vita alakult ki, kénytelen vagyok közbelépni.
Azt gondolom, hogy nem tilos egy verset többféleképpen fordítani. Az irodalomban számos példa van erre, nem is sorolom, mert ti ebben sokkal tapasztaltabbak vagytok nálam.
Leginkább egyet nem értek. Miért most mentek át személyeskedésbe, amikor ezt a művet másfél évvel ezelőtt mindhárman publikáltátok, ráadásul egy-egy nap eltéréssel. Meg is vitattátok akkor, hogy mit kellene máshogy fordítani, átültetni. Íme:
http://iroklub.napvilag.net/iras/53715
http://iroklub.napvilag.net/iras/53740
http://iroklub.napvilag.net/iras/53724
A fent olvasható, vitát kiváltó változat minimális eltéréssel szerepel mandolinos akkori fordítása alatt, a hozzászólások helyén.
Úgy látom, most azt publikálta. Szerintem nincs ezzel gond.
…
…
Felhívom a figyelmeteket arra, hogy a művek alatt bántó, személyeskedő megjegyzéseket tilos tenni! Ez minden alkotóra érvényes. Ha valaki hasonlót tapasztal, jeleznie kell a szerkesztőknek.
Kérem megértéseteket!
További eredményes alkotást kívánok nektek és mindenkinek!
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, köszönöm!
Szeretettel: Dávid
Egyébként jól sikerült alkotást olvashattunk.
Mandolinos egyértelműen tehetségesen ültet át szép verseket magyarba.
Szeretettel: Delory
Delory, köszönöm!
Szeretettel: Dávid
Kedves Attila és Tóni!
Hozzászólásaitokra fordításaim adnak választ, és aki "versül" tud, az megérti…
Dávid, az önjelölt rímszerész
Tanulmányozd a szakirodalmat! S előbb-utóbb pontos lesz
erről az egyszerű ritmusú versről készített fordításod…
Ismét belejavítottam, mert jogos észrevételeket kaptam számos más fórumon,
és azokért mindig nagyon hálás vagyok és köszönettel tartozom…
A vadrózsa
Virít magányos csúcsok ormán
A rózsa fenn, a vad,
Ki látja messziről, a vágyak
Abban felizzanak.
Hozzá sziklákon kúszva által
Egy ifjú már közel,
S amint föléje ér, szemébe
Szerelmes könny szökell.
Letörni készül, ám a lába
Megbotlik – s vége van!
A mély hideg csókkal fogadja,
Amint belézuhan…
Virít magányos csúcsok ormán
A rózsa fenn, a vad,
Ki látja messziről, a vágyak
Abban felizzanak.
A legjobb védekezés…
Nos akkor, támadd meg a szakirodalmat!!!
Tanulmányozd a szakirodalmat! S előbb-utóbb pontos lesz
erről az egyszerű ritmusú versről készített fordításod…
Attila reklamált ritmika ügyben, hát, legyen az óhaja szerint…
A vadrózsa
A csúcs oly magányos, de mégis
Vadrózsa díszlik fenn;
Ki távolból pillant reája,
A vágya gyúl hirtelen.
Felkúszik egy vadász, egy bátor
Hozzá sziklákon át,
És szeme közelbe érve
Hullajtja könnyek tavát.
A rózsát már tépné, de lába
Megcsúszik, s vége van!
A mély hideg csókkal fogadja,
Hová ő alázuhan.
A csúcs oly magányos, de mégis
Vadrózsa díszlik fenn;
Ki távolból pillant reája,
A vágya gyúl hirtelen.
Attila reklamált ritmika ügyben, hát, legyen az óhaja szerint…
A vadrózsa
A csúcs oly magányos, de mégis
Vadrózsa díszlik fenn;
Ki távolból pillant reája,
A vágya gyúl hirtelen.
Felkúszik egy vadász, egy bátor
Hozzá sziklákon át,
És szeme közelbe érve
Hullajtja könnyek tavát.
A rózsát már tépné, de lába
Megcsúszik, s vége van!
A mély hideg csókkal fogadja,
Hová ő alázuhan.
A csúcs oly magányos, de mégis
Vadrózsa díszlik fenn;
Ki távolból pillant reája,
A vágya gyúl hirtelen.