Lusta, álmos délután
volt, vasárnap,
mikor születtem.
Az Édes sokáig vajúdott velem.
Olyan sokáig!
Asszonysors, mondhatnátok,
gondolhatnátok.
Én meg csak képzelem:
mennyire fájhattam
akkor Őneki.
Szeretett akkor?
Tudom, hiszem.
Pedig csak fájdalmat okoztam
akkor Őneki!
Törölte valaki homlokát aközben?
Én már akkor is csak
magammal törődtem!
Levél nem zizzent,
lépés nem koppant akkor,
mert senki sem járt,
macskaköves utcán,
álmos nyári kórház előtt.
Elképzelem, tudom.
Csak verebek civódtak, tépték egymást
porlepte lombokon,
azon a forró, nyári vasárnapon.
És annyira fáj most Ő nekem.
Lusta, álmos
By túlparti
4 hozzászólás
Kedves Túlparti
Két versed, a következő és ez, megmozdított engem.
Kicsit, vagy nem kicsit, rendhagyóak nekem.
Látom 13.-ban regisztráltál.
Azóta írsz? Hadd kérdezzem meg!
Netalán történt valami?
Nekem, abban az évben halt meg az Anyukám.
A bemutatkozásodban azt írtad, sokáig szeretsz aludni. Vagy valami ilyesmit.
Arra jöttem rá, én az életet hárítottam ezzel, mígnem egyszer…..
Szeretettel és tetszéssel olvastalak:
Ildikó
Szia, valóban sokáig szeretek aludni! Ez így igaz! Mindig is aluszékony voltam…
és, köszönöm, hogy olvastál!
túlparti
Szia Túlparti!
Mostanában rákaptam a prózaversekre. Nagyon tetszett ez az alkotásod.
Gratulálok:
Delory
Kedves Frigyes!
Na ez úgy szép ahogy van!Mindenestől!Tetszett!
Barátsággal:Ági