Ma nem tudom miért, de rossz a kedvem
Ma két karral ölel a fagy
Nem tudom miért, miért csak fázom
mikor tüzével simogat a Nap.
Ma nem tudom miért, de csöndre vágyok
Ma belém hasít a fájdalom
Nem tudom miért, csak szürkét látok
Ma a lelkem fáj nagyon.
Ma nem tudom miért, de kabátot öltök,
Pedig verejtékezik homlokom.
Nem tudom mi, de elszakadt
ma cserbenhagyott a bizalom.
S ma fél évszázad igazsága éget
itt kéne hagyni az egészet
a világot mi rám telepszik
csöndben tűrök ő veszekszik.
Pókhálós évek fehérre festik
Hajkoronám dérrel vetekszik.
Ólomsúlyával ráncoltak az évek
Itt kéne hagyni az egészet.
Ma nem tudom mi történt velem
Ma átgondoltam az életem,
De gondolok inkább egy merészet,
hogy csak álmodom az egészet.
7 hozzászólás
Hú ez nagyon szomorkás vers. Nem szeretnék megöregedni, félek majd én is így gondolom. Harc az élet és harcolni kell végig. sajnos!
Barátsággal Panka!
Kedves Edit!
Én is csak remélem, hogy álmodtad ezt a szörnyű napot.
Bár szerintem mindenkinek van, vagy volt ilyen napja.
Tetszett a versed.
Üdv: József
Nagyon tetszik, ahogy a végén elveted a rosszat, és valamiért nem érzem szomorúnak, bár ha belegondolok valóban az. De (talán a vége miatt?) inkább csendes tényközlésnek érzem. Kívánok neked szebb napokat! Era
Köszönöm Era!
Panka!
Ez nem öregség, vagy fiatalság fügvénye. Lehet egy rossz napod, mert beteg a gyermeked, mert viszonzatlan egy szeretet egy szerelem, vagy éppen mert vannak ostoba emberek. Egyébként majd Isten eldönti, hogy egyáltalán leszel-e öreg. Én még nem vagyok az, mert a fotó is bizonyítja, jó középkorú egyszerű ember vagyok. Én mégis minden jót kívánok neked, főleg pedig azt, hogy azért te is érd el legalább ezt a kort.
És, hogy mindig csak mosolyogj! De ne feledd! Ilyen csak a mesében van. A való világban egészen másképp történnek a dolgok.
Üdvözöllek drága Szemi!
Jó vers. (üdv.: Á.E.)