Önző vagyok, gondolnom kel magamra,
mert magam vagyok, ne gerjedjetek haragra.
De eddig mi voltunk, s most fordult a kocka,
mert neki éltem és így vittem sokra.
S most ha másra építkeznék, minden romba dőlne,
most a saját váramra számíthatok, a saját kőre,
a saját körre, kezdettől a végig,
másba nem kapaszkodhatok, az hatalmas tévhit.
Egy vers kell, ami nem hozzá szól,
egy perc kell, mikor érzed, hogy te játszol.
Egy érme… ahol van fej vagy írás,
s azt az érmét, ha bedobom, ne legyen sírás.
Most egy kártyám van, eddig kezemben tartottam vagy hatot.
S ha az alkoholról kérdezel; mindegyik hatott.
S bár adott a kezembe számtalan egérutat,
nem az a kéz volt, ami a jövő felé mutat.
S nem is az az ujj, ami nyugalmat fest,
egy benyomás volt talán, alaktalan test.
Egy vers kell, ami nem hozzá szól,
egy perc kell, mikor érzed, hogy te játszol.
Egy érme… ahol van fej vagy írás,
s azt az érmét, ha bedobom, ne legyen sírás.
Egy más kell, ami talán megihlet.
Hogy a mindegy lazaságából kiforgassam a mindent.
Egymás kell? Már nem is érzem meg a szelet,
mi arcod fújja, „várjál rám egy hetet”
– mondtad. Én meg, hogy „rendben”, de közbejött az adósság,
a mocskos, borostás úriember, a valóság
rám szól, hogy megállj, csak magadnak tartozol,
mert te is egyszer élsz, túl sokat adakozol.
Örökké nem eshet – szól a nóta…
de ez így van az idők kezdete óta.
Most ilyen vagyok, de ha nevettem, s most sírok,
Akkor is tudd; én megyek, hogyha hívtok.
Egy vers kell, ami nem hozzá szól,
egy perc kell, mikor érzed, hogy te játszol.
Egy érme… ahol van fej vagy írás,
s azt az érmét, ha bedobom, ne legyen sírás.
Sírtam eleget, s most kiutat látok.
Bár ebben a percben is helyetted fázok.
Magam vagyok, magamra számítok,
s ha saját magam átver; kinek kábítok?
Én vagyok a minden, és én vagyok a semmi,
az egyetlen kártyádat, Dóri, végre tedd ki!
Egy vers kell, ami nem hozzá szól,
egy perc kell, mikor érzed, hogy te játszol.
Egy érme… ahol van fej vagy írás,
s azt az érmét, ha bedobom, ne legyen sírás.
Az utolsó kártya kézben, s az asztal fele lendül,
megfagy a levegő, a szám íze lehűl.
S mikor lekerül; nem én kiáltok.
Hogy újból enni tudjak, az asztalra hányok.
7 hozzászólás
Kedves Dende! Ezt a verset biztosan szabadvers-ként akartad írni. Itt-ott egész jó szakaszok sikeredtek, de így együtt, kicsit kuszának néz ki. Igyekezzél vagy hagyományos
versformában – vagy szabadversként dolgozni. Egyébként a versed tartalma érdekes, azonban kissé hadilábon állsz a helyesírással, jobban át kellene nézni az anyag föltétele előtt. Zárójelben jelzek néhányat: (kel magamra, kapaszkodhatok, helyetted fázok.)
Mindezt a legjobb indulattal jegyzem meg, mert az elejtett hibákból is tanulunk!
Szeretettel: Kata
Szia Dende!
Tetszik, hogy ilyen hosszúra sikeredett a versed, sokféle érzés és kifejezés belefért. Igaz, ami igaz, a rímek tényleg nem mindig stimmelnek, ettől egy kicsit kesze- kuszának tűnik nekem. Remélem mindent ki tudtál adni ezzel az írással, ami fájó volt. Érdekes volt, no!
Grat!
kusza, de ez fejezi ki a zavartságom.
köszönöm az olvasást és a kommentet.
üdv: D
Ez egy remek vers. Aki írta érti a versírás fortélyait. De több ennél: átütő erővel jelenít meg valami nagyon személyeset. Örülök, hogy elolvastam És 5-re értékelem
-ém
Látod, így van ez. Nem olvastam el az előttem szólókat…és én más véleményt fogalmaztam meg. Ez persze szubjektív dolog, de én fenntartom, amit az előbb írtam. Hogy szabad vers-e vagy nem? Sztem ez a része nem érdekes. Zenei áthallása kell, hogy legyen, -akkor vers. Legyen kellemes a fülnek, -akkor vers. A helyesírási hibákra viszont ügyelni kel (kell) ebben Finta Katának igaza van. Bár….az én Kati (Kata) lányom a bölcsészkaron nem rég azt tanulta, hogy a helyesírás csak bevett szokás, nem kötelező. Fura lenne úgy írni, hogy az ember tudatosan mellőzi. De miért is ne? -én
Azt gondolom, hogy minden hibája ellenére ez egy nagyon jó vers.
Fontos, hogy az ember néha ilyen összegzős, magába forduló verset írjon, amelyben felismeri az igazságot.
Lehet, hogy szabad vers, de én kedvelem ezt a műfajt, jobban, mint a három soros haikukat.
Nem számoltam szótagot, de szerintem összeáll a ritmusa, nem érzem benne a kuszaságot.
Nem remekmű, de nagyon kellemes érzés végigolvasni.
A mondanivalójával is teljesen egyet értek.
Örülök, hogy ezt az oldalad is megismerhettem.
Üdv.:Tamás
kedves Tamás!
az ember zavart, rapszodikus műveket alkot, ha élete fordulópontjához ír. ez a mű is egy ilyen "zsebkendő", nyugalmat hozott. kiírtam és kisírtam magamból.
köszönöm az olvasást!
üdv: d