Leírtam én már verseknek százait,
amit dallá érlelt papír türelme,
és új reménnyel hív az ihlet ma itt
szavak titkain zsong bennem az elme.
Ó hány, és hány verset érlelt meg agyam,
a tiszta való köddé vált intelmén,
ó hány, és hány éj telt velem alvatlan
mit évek alatt álmatlan írtam én.
Ó hány, meg hány betű hirdetett valót,
s ceruzámmal hányszor reszketett a kéz.
Írom az újat, és olvasom az ót,
pillámon könnycsepp, mi múltat felidéz,
mert emlékül van előttem oly sok sor,
mit megkönnyeztem már hányszor, de hányszor.
3 hozzászólás
Kedves Zoltán!
"
Leírtam én már verseknek százait,
amit dallá érlelt papír türelme, "
…,nagyon sokat ´érlelet´a papír türelme!
Ott belül az az örökös láng,meely keresi az utat!
Remek!
Üd:sailor
Kedves sailor!
Köszönöm szépen kedvességedet, hogy olvastad versemet!
Szeretek írni, tán' középszerű szinten megy is, nekem nagy
örömet okoz, s néha talán másnak is!
Üdvözlettel kívánva Neked minden jót és szépeket!
Zoltán 🙂
elnézést!
Siettem mert elszállt
érlelt
mely
akartam