Mint ragacsos mézga, úgy nyúlik a csend.
Csak a szürkülő alkony fénye dereng.
S az árnyakon ringó gondolatok,
Lágy, puha rózsaszín álma imbolyog.
Hallgatag vágyak, éveket nyelnek.
Csupán a kérges, dohszagú percek,
Kiszáradt, rozsdás, vasfoga serceg,
Az ízekre rágott tegnapokon.
Dérködös lidércek, szárnyai lengnek.
Fátyolos lomha, vágyak integetnek,
Rám lehelnek, majd tovasietnek,
Egy tétován sikló gondolaton.
Hervadó napjaim, bilincsbe zárnak.
Odalöknek némán, a gyilkos magánynak,
Karmai mélyen, a testembe vájnak,
S vérkönnyek hullanak arcomon.
Ülök az ágyon, s nézem a csendet.
A haldokló fény is, csak némán reszket,
Mint aki minden reményt már elvesztett,
Tétován vibrál ablakomon.
Sándor Gyula
2006-június-13
8 hozzászólás
Kedves Gyula! Tökéletesen vezeted végig a címet, félig-meddig az egyedüllét depressziójába zuhantam. Annyira érzékletesen mutatod be ezt az érzést, hogy az ember nem tudja magát nem egyedül érezni. Gratulálok!
Kedves Jodi
Ha egyszer tényleg depis leszek, akkor biztos, hogy téged kérlek meg, hogy segíts kilábalni. Szavaidban annyi kedvesség van, amennyit az ember nem is remélhet.
Gyula
Üdvözöllek!
Nagyon tökéletes ves!
nagyon jó költöi eszközöket használsz jól látható képekkel érzékelteted a magaány érzés elviselhetetlen pillanatait.
Nagyon jó a ritmusa és a rim is jol össze cseg. kivéve az elsö versszak harmadik sorát.
Nagyon tetstik.
gratulálok.
Viszont látásra
Kedves Marica
Nagyon megköszönöm, hogy olvastad a versemet. Az az értékelésed pedig igazán jólesett. Néhány hónapig sajnos még nem lesz szabadidőm, de remélem április, május táján már én is el tudom olvasni mások alkotásait. Addig azonban mindenkitől elnézést kell kérnem, de sajnos erre most nincs lehetőségem. Addig is köszönöm a figyelmet, amit ennek ellenére rám szenteltek.
Szeretettel Gyula
Kedves Amazonasz
Érdekesen körülirtad a magány fogalmát érezhető benne az át élés
Nekem különösebben az utolsó két versszak tetszik ami, mélyen hatot rám
én legalább is úgy érzem ill. gondolom, hogy leginkább ebben a két versszakban mutatkozik meg igazán a magány.
Kedves Angelus.
Nagyon jó érzés, hogy át tudtad érezni az írásom lényegét. Köszönöm, hogy itt jártál.
Gyula
Látom te is megjártad ezt a kísértet kastély utat
mind talán minden valamit alkotó művész.
Gratulálok a szép képekhez
felidézték az érzéseket
bennem.
Kedves Béla
Örülök, hogy itt jártál, és köszönöm a hozzászólásodat.
Üdvözlettel
Gyula